Chiellini, a tanító

Pozitív csalódás volt a kőkemény védő önéletrajza

Szeretek életrajzokat olvasni, főleg ismert emberekét, elsősorban korábbi századokból, mert az életútjukon keresztül nem csak őket ismerem meg jobban, de valamit az adott kor viszonyairól is megismerek. A ma is élő emberek önéletrajza kicsit más tészta. Nem is mindig értem, hogy mi motivál valakit az önéletrajza megírására, amikor még élete delelőjén sincs, karrierje csúcsán áll, nem pedig visszatekint az életére, hogy mi az, amit jól tett, miben hibázott, hiszen a több évtizednyi tapasztalat megengedi ezen következtetések levonását.

Aztán eljutott hozzám Giorgio Chiellini önéletrajza. Nem voltam különösebben kíváncsi rá. Hiába szeretem a labdarúgást, aminek a csatárok és a játéknak fazont szabó középpályások a legnagyobb csillagai, akikre mindenki kíváncsi. És akkor jön egy védő, ráadásul a pályán mutatott viselkedése alapján nem is a legszimpatikusabb, aki megírja az önéletrajzát úgy, hogy még a pályán van, még állnak előtte sikerek. Felvetődött bennem a kérdés, hogy miért? Elkezdett izgatni a dolgog, hogy ugyan mit tud mondani egy prosztó védő a futballról, önmagáról.

Hogy aztán mekkorát csalódtam! Giorgio Chiellini önéletrajza nem csak egy kiválóan megírt memoár, egy nem mindennapi karrier írásos bizonyítéka, hanem egyfajta figyelmeztetés a jövő futballista-generációi számára. Szóval óriási, pozitív csalódás volt ez a könyv. Őszinte, érzelemdús megnyilatkozás ez Chiellinitől, a kőkemény védőtől, aki a pályán néha brutális, és nem ismer félelmet, a pályán kívül viszont egy kedves, szeretnivaló fickó, gondos családapa, szerető férj, jóbarát.

Kép forrása: telegraph.co.uk

Edzők, játékostársak és ellenfelek jelennek meg a könyv lapjain, mindenkiről a legnagyobb tisztelet hangján, egy embert kivéve (olvassátok el, ha kívácsiak vagytok rá!). A pályán gyűlöli az ellenfelet, de a hármas sípszó után ez elszáll és csak a kölcsönös tisztelet marad. A futballnak ez az egészen különös atmoszférája végig érezhető, Chiellini tisztában van azzal, hogy a helyzete mennyire kiváltságos, érzi a pozitívumokat és az árnyoldalát is látja ismertségének.

De ettől még nem is lenne különleges a könyv. Giorgio Chiellini nem csak futballista, hanem közgazdász. Tanult ember. Ez teszi őt a szememben különlegessé, hogy fontosabb számára, hogy tanuljon, ne csak léhán élvezze a sikert és a temérdek megkeresett pénzt. A könyv kicsit szól azokhoz a fiatalokhoz, akik abbahagynák az iskolát a futballért, hogy ezt ne tegyék. Egy futballista karrierje nem tart olyan sokáig, kézzelfogható tudás nélkül hamar belevesznek majd az élet sűrűjébe.

És ott van még a család, mint a legbiztosabb pont az életében. Az olaszoknál különösen nagy a család, a nagy család szerepe, így Chiellini-nél is: a szülők, testvére végigkísérik pályáját, ott vannak vele minden fontos pillanatban. És az új család, felesége és két kislánya, ők az élete értelmei, a kölcsönös szeret az élete hajtóereje, a futball befejezése amilyen nehéz lesz egyrészt – hiszen két évtizednyi pályát kell lezárni – másrészt könnyű, mert ott lesz a szerető család, aki végre megkaphatják azt az időt, amit addig a futballra fordított.

Ha már a családról volt szó, ne feledkezzünk meg a Juventusról sem! A klub a futballista családja, míg a pályán van, ez az önéletrajz pedig akár egy óda is lehetne a Juventushoz, a klub értékei ott vannak minden egyes lapon. Nem véletlenek a játékosok nyilatkozatai, amikor a klubjuk erényeit hangoztatják.

Tanulságos olvasmány Giorgio Chiellini önéletrajza, hiszen egy tanult, ám nagyon impulzív ember írása ez, ahol minden a helyén van, egy olyan ember nyilatkozik meg benne, aki tisztában van önmagával és így jó példával jár elől a felnövekvő generációk számára.

Borítókép: besoccer.com

Leave a Reply

%d bloggers like this: