Hirdetések

Maloja kígyója

Egy film Juliette Binoche-nak, egy film Juliette Binoche-ról és egy csodás természeti jelenség – ez mind a Sils Maria felhői.

Nem egyformán értékeljük a nem lineáris történetvezetésű filmeket, elveszünk az oda-vissza utalásokban és ha kihagyunk egy darabot a puzzle-ből, nem is biztos, hogy összeáll a kép. A kevéssé didaktikus, de úgy is mondhatom, hogy művészi filmekkel szintén ez lehet a gond. Ami lehet, hogy nem is gond, ha már van benne jártasságunk és jónéhány hasonló film van már a hátunk mögött.

Én azonban még nem tartok ezen a ponton, mégis vettem a bátorságot, hogy megnézzem a Sils Maria felhői című Olivier Assayas-filmet, ami az előzetes alapján igazán érdekesnek ígérkezett. Témafelvetése állandóan aktuális: az öregedéssel való szembenézés témája gyakran megjelenik korosodó rendezők filmográfiájában, a szembenézés a múlttal, ami sikerektől hangos, bezzeg a sivár jelen! Aztán az idősebb és a fiatalabb nő egymás iránti vonzalma szintén érdekes téma. És mit mond erről a kitűnő rendező? Részleteiben sok mindent, egészében – valamit.

Kifejtem. A film eleve részletekre tagolt, két rész és az epilógus adja a film egészét. Juliette Binoche, akinek, akire írva lett ez a film, kvázi saját magát kell játszania. A történet szerint újra abban a színdarabban kell játszania, amely az áttörést hozta meg neki, a Maloja kígyójában. A színdarab egy fiatal lány (Sigrid) és nála húsz évvel idősebb főnöke (Helena) közötti viszony alakulását mutatja be, hogyan csábítja el a fiatal leányzó és teszi szeretőjévé a főnökét. Egy olyan történet lehet ez – feltételezésem szerint – amiben a szerepek átpozíciónálódnak, a beosztott kerül felülre, a főnök pedig elbukik. Az előzetes alapján úgy tűnt, hogy hasonló eseménysor történik Maria Enders (Juliette Binoche) és asszisztense, Val (Kirsten Stewart) között. De nem.

Kép forrása: theconversation.com

Maria elvállalja, hogy most, húsz évvel később eljátssza Helenát, ami egyáltalán nem könnyű úgy, hogy jól ismeri a darabot, az “ellenfél”, Sigrid motivációt, hiszen azt a szerepet maga is eljátszotta. Így aztán nehéz is ebbe az új szerepbe belehelyezkedni, a film leginkább erre fókuszál és kvázi egy szereptanulás folyamatát ismerjük meg. Az előzetes konfliktust kreált a Sigridet játszó fiatal színésznő és Maria között, amiből aztán szintén nem látunk semmit.

Annál többet a Maloja kígyója nevű természeti jelenségből: a kígyó egy felhő, amely a Maloja-hágón keresztül nyomul be az Engadin-völgybe (Svájci Alpokban, az ország délkeleti csücskében található), ezzel jelezve a rossz idő közeledtét. Ez a csodás jelenség a címadója a filmbeli darabnak is, és több ideig látjuk a felhőfolyamokat hömpölyögni, minthogy bármilyen konfliktust, vagy akár drámát látnánk. És sok minden csak úgy lóg a levegőben, első látásra még nem fedeztem fel a funkcióját. Talán majd többedjére a kirakós minden darabja a helyére kerül.

A film kétségkívül szép, és telis-tele van olyan gondolatokkal, melyeket érdemes nekünk is továbbgondolni. Mint egy absztrakt festmény: vannak rajta részletek, amik megragadják a figyelmünket, de ha távolabb lépünk és az egész képet nézzük, akkor az összképet valami megzavarja. Valahogy így érzek a Sils Maria felhőivel kapcsolatban: ha kibontja mindazt a konfliktust, ami benne rejtezik, akkor egy igazi ütős film lenne. Így csak egy jó film.

Borítókép forrása: eliasvetter.ch

Hirdetések

Hozzászólás

%d blogger ezt szereti: