Hirdetések

Sport és háború

Lovik Károly további sportos gondolatai

Lovik Károly, a 19-20. század fordulójának nagyszerű novellistája, hírlapírója, a makulátlan gentleman sportújságírásunk kezdeteinél már ott volt, maga is szakíró, a lovassport nemzetközi hírű szakértője, írásait nem csak a magyar, de jeles külföldi szaklapok is közölték. Magyarországon a Vadász- és Versenylap volt az az orgánum, ahol szakértelme kibontakozhatott, már a huszadik század legelejétől, előbb szerkesztőként, főszerkesztőként, majd 1905-től már mint a lap tulajdonosa közölte írásait. Emellett tevékenyen részt vett a lótenyésztésben, annak elméleti kérdéseivel is behatóan foglalkozott. De a lóversenysportban is ért el sikereket, mint Tornyai Schosberger Lajos versenyistállójának a vezetője.

Szépirodalmi munkásságában is gyakorta feltűnik a sport, akár egy-egy írásának főtémájaként, ahogy a legutóbbi, futball-cikkei kapcsán láttuk, máskor pedig novelláiban apróbb momentumként jelenik meg, mint az arisztokrácia kedvenc időtöltése: olvasunk biliárdozó katonatisztekről, teniszező előkelő úrhölgyekről, de a vívóversenyek és a korcsolyázás is előkerül írásaiban.

Ennek a bejegyzésnek a címét is Loviktól kölcsönöztem. A Hét 1900. évi 7. számának Innen-onnan rovatában jelent meg a következő írás:

A nagy liverpooli, a steeple chase-ek királya, ezidén olyan szomorú látványosság lesz, akár a nagykanizsai nyeretlenek gátversenye. Polgári időkben ez az akadály-verseny arra való volt, hogy egy pár merész urlovas a spleen felrissitésére palam et publice kitörje a nyakát. Ez évben erre nincs szükség, a nagy liverpooli Transzválban folyik; aki kevésre becsüli a fejét, a csatatéren kényelmesebben válhat meg tőle. A sportsman hadnagyok és a sporsman colonelek lent küzdenek a hegyek között, ahol nincs se hölgyközönség, se bookmaker. De aki a turf ingoványán nőtt föl, annak szíve vágyik oda vissza. Egykor Roberts lord is buzgó istállótulajdonos volt, nem csoda hát, hogyha — egyéb híján — buzdító beszédeiben helyezi el a benne rekedt sportérzékeket Kimberley elleni hadjárata — így mond — nem lesz walk-lover. Természetesen nem lesz az, hanem izgalmas steeple chase. A hadi lobogó: a starter zászlaja, a roham: a finish, az előőrsök: a távoszlop, a bornyu: a túlsúly, a csatasor: egy nagy handicap, amelyben az elől állóé a top weight s az ellenség: a cél. Minden jó angolnak, akinek bölcsőjét kivétel nélkül trainerek és versenyparipák ringatták, öröm az ilyen háború. Lehet tippelni és lehet fogadni. Igaz, hogy sok a holtverseny, de tudvalévőleg gyöpön is ezek a legérdekesebb futások.

Ennél érzékletesebb hasonlatot még nem olvastam sehol. Annyira finom a humora, könnyedén mossa el a határokat a békés versengés és vérre menő háborúskodás között. A harc, a háborúskodás sportzsargonnal való kifejezése valahol elveszi a helyzet komolyságát. Lovik írása szándékoltan erre törekszik: a háború értelmetlenségét nagyon érzékletesen fejezik ki a megfelelően adagolt szakkifejezések és a jó helyen közbeszúrt – de nem tolakodó – humoros megjegyzések.

A liverpooli Grand National, az idén 180 éves lóverseny az egyik legnevesebb akadályverseny a lovassport történetében, valóban nehéz pálya, sok bukással, így a veszélyei jogos alapot szolgáltathattak Loviknak a háborúval való összehasonlításra.

A lósport szerelmeseinek mindenképpen érdemes olvasni Lovik Károly írásait, mert ebből az apró cikkből is látszik a szakértelem, a széleskörű ismeretek, ami egy valódi, nagyívű szakmunkánál még látványosabb.

Hirdetések

Hozzászólás

%d blogger ezt szereti: