Ady stoplisban

Legnevesebb íróink, költőink gondolatai, írásai, emlékei a futballról, Csillag Péter tollából – könyvkritika.

Korábbi posztomban már röviden megemlített Csillag Péter, a Nemzeti Sport újságírójának könyvét, az Ady stoplisban című, a magyar irodalom nagyjainak a focihoz való viszonyát bemutató opuszát. Ez a könyv, korábbi bejegyzésem is tanúsítja, hogy hatással volt rám, engem is egyre jobban kezdett érdekelni a futballról, és általánosságban a sportról való gondolkodás a 20. század első felében. Csillag Péter könyve bizonyítja, hogy egy igen gazdag forrásanyagról van szó, amelyet érdemes kutatni, feldolgozni, hiszen ez íróink-költőink megítélését is árnyalhatja, de a sport történetéhez is további adatokkal szolgálhat.

A könyv igazából a szerzőnek a Nemzeti Sportnak a Népsport című mellékletében Futball és Irodalom című rovatában megjelent írásokat rendezi kötetbe. A huszadik századi magyar irodalom legjelentősebb képviselőinek futballról és általánosságban a sportról alkotott véleményét olvashatjuk, de fény derül olyan életrajzi adatokra is, melyek szerint egyik-másik alkotó bizony sportolói múlttal is rendelkezik. Jó volt olvasni arról, hogy az írók-költők nem csak az elefántcsont-toronyba zárkóztak (bár erre is akad példa), hanem a grundon is ott voltak, némelyek ráadásul jeleskedtek is benne. Sőt, ott voltak a meccseken a nézőtéren, a szurkolói élmény rájuk is óriási hatással volt.

Csillag Péter könyve minden korosztálynak szól. A fiatalabb generáció, akik az iskolapadban görnyednek eme művészek alkotásai, életrajzai fölé, most a kezükbe vehetnek egy olyan kötetet, ami túlmutat a tankönyvön, közelebb hozza a sokszor idegennek és távolinak tűnő életpályákat, a focista költőt jobban el tudja képzelni, jobban el tudja fogadni, mint a kávéházi sarokban egy fekete mellett merengő poétát.

Az idősebb generáció pedig éppen azért olvashatja lelkesen a könyvet, mert még esetleg élőben is láthatta azokat, akikről ezek az írások szólnak (itt a futballistákról beszélek), esetleg egy-egy meccs élménye az írókkal közös. A sportot és a futballt nem igazán kedvelők is haszonnal forgathatják a könyvet, mert az irodalom egy olyan szelete mutatkozik meg, ami nagyon ritkán kerül a rivaldafénybe. Legjobb példája ennek Szabó Lőrinc verse az elbukott ’54-es vébé-döntőről, amely igazán érzékletesen mutatja be a vereség kiváltotta érzéseket.

Az a jó ebben a kötetben, hogy nem csak a pozitív példák szerepelnek benne, hanem bizony a negatív véleményeknek is teret ad. Szabó Dezső vagy még inkább Márai Sándor nagyon erős szavakkal ostorozzák a futball és a sportot, mint a túlzások terepét, minden rossz forrását. Így egy kicsit együttgondolkodás is ez a könyv, hiszen egyik költőnket cáfolni igyekszünk, a másikat meggyőzni. A téma mindenképp izgalmas, egyszer-egyszer én is jelentkezni fogok hasonló tematikájú írással.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s