Ezen a napon…

… hunyt el 1978-ban az első százszoros válogatott labdarúgó, Bozsik József.

1978 május 31-én szomorú hír rázta meg a magyar sport, a magyar futball szerelmeseit, ugyanis nagyon fiatalon, 52 éves korában elhunyt Bozsik József, Cucu. Csak néhány statisztika, hogy illusztráljuk fényes karrierjét: futballistaként egyetlen klubot szolgált, a Kispestet, ahol 447 mérkőzésen 33 gólt szerzett. A válogatottban 101 alkalommal szerepelt, ezeken 11 gólt jegyzett. Az Aranycsapat tagja, a helsinki olimpia bajnoka, az 1954-es világbajnokság ezüstérmese huszonnyolc ország ellen, 30 városban, 3 földrészen játszott, 102 csapattag társaságában, korának kiemelkedő futballistája volt.

“A labdarúgás történetének egyik legnagyobb egyéniségét vesztettük el – mondotta többek között. — Első válogatottságom alkalmával ismertem meg, s azóta csodáltam. Rendkívüli benyomást tett rám játékintelligenciájával. Nyugalma, páratlan technikája, mértani pontosságú, távoli átadásokkal és bombalövésekkel párosult. A sikert sikerre halmozó magyar válogatott játékának szervezőjeként minden idők legjobb labdarúgóinak sorába lépett. Fájó szívvel búcsú-zunk Bozsik Józseftől…”

Így jellemezte egykori ellenfele, Just Fontaine, és ebben precízen leírja, hogy miért is volt Bozsik akkoriban a világ egyik legjobb játékosa. Amikor egy Xavi-t, Modric-ot, vagy Iniesta-t dicsérjük, ne feledkezzünk el, hogy nekünk volt egy Bozsik Cucunk, aki évtizedekkel megelőzte ezeket a remek játékosokat.

Gyakran szólalt meg sportolói pályafutása után is, ha a magyar futball jövőjéről esett szó. A Tükör című magazinnak 1973-ban mondott szavai ma is fájóan aktuálisak:

“Meggyőződésem, hogy a magyar labdarúgás problémái itt gyökereznek, s a megoldást is itt kell keresni. A 10-14 éves fiú k között bőven van tehetség! Öröm nézni őket, máris elég jól kezelik a labdát és ami a lényeg: szeretik a focit. A baj sajnos ezután kezdődik. A 14. életév most a határkő nálunk. Addig fociznak, utána a többség elkallódik, közte jó pár tehetség. Egy kis kitérővel válaszolnám meg az okát. Én proligyerek voltam, az utcán nőttem fel és mindenem volt a futball, semmi sem számított, csak a labda. A mai szülők, beleértve jómagamat is, mindent megadnak a gyerekeknek. S ha felvetődik a kérdés, mi legyen a gyerekből: bizonytalan jövőjű sportoló, vagy pedig tanuljon, művelődjön, akkor ma melyik szülő nem az utóbbit választja? Nagyon jól tudom, hogy a kettőt, vagyis a tanulást és a sportolást még akár válogatott szinten is, össze
lehet egyeztetni, de ez döntő mértékben az egyesületek feladata. Erre kellene felkészíteni a klubokat. Sokkal jobban, ahogyan azt ma tesszük.”

Nekem sajnos nem adatott meg, hogy lássam őt futballozni, de ezzel a rövid összeállítással talán meg tudom őrizni emlékét az utánam jövőknek.

Borítókép: mult-kor.hu

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s