Kertész a messzi Északon

Ben Vidmar, 800 mérföldre él az északi sarktól a Spitzbergákon, ahová az élelmet a norvég szárazföldről szállítják, általában műanyag tárolókban. Ez ellen szeretne tenni, mégpedig úgy, hogy elhatározta, saját maga fogja megtermelni a különféle zöldségeket.

Ezt a merész gondolatot követte a megvalósítás egy üvegház formájában. Az időjárási körülmények, a napszakoknak nem a kontinensen megszokott változásai is nehezítik a termelést, ám Ben kitartó.

A megtermelt zöldségeket a szigetcsoport legnagyobb településének, Longyearbyen-nek az éttermeiben adja el, ahonnan cserébe elviszi a komposztot, hogy azzal is saját növényeinek termőképességét növelje. A komposzt Ben szerint nagyon fontos, hogy benne megtelepedjenek a megfelelő organizmusok, amelyek előállítják a humuszt. Ezzel is növeli az esélyét annak, hogy több zöldséget termesszen az egyelőre egyedül álló üvegházban (amelyet véleményem szerint több is fog követni, hogyha sikeres lesz Ben működése)

Ben azonban nem áll meg itt. A helyi éttermeket kötelezik, hogy a helyben termesztett zöldséget használják az import helyett, sőt Ben abban gondolkodik, hogy létrehoz egy olyan éttermet, ahol mindent újrahasznosítanak.

Az Északi-sark, a világ bármely pontjánál gyorsabban melegszik, ezt megérezve döntött Ben a műanyag mellőzése és a teljes önfenntartás mellett, hogy környezetét minél tovább megőrizhesse a mai állapotában. Reménykedik abban is, hogy a példája sokaknak segít, hogy hasonló projektekbe vágjanak bele, ezzel is egy minimális esélyt adva környezetünk megőrzésének.

A Spitzbergákon indult a sztori, mert itt találtam ki az egészet. Az embereknek mindenhol a világon segítségre van szüksége, ezért akartuk itt elkezdeni és tökéletesíteni, hogy aztán mindenhol a világon segíthessük az embereket.

Leave a Reply

%d bloggers like this: