Egy kis sakktörténet

Bizonyára mindenki számára ismert tény, hogy a sakk története messzire nyúlik vissza időben és térben is, eredete a legendák homályába vész. Valahol a mesés Indiában brahmanok találták fel a játékot, onnan került át aztán az arabokhoz, ahol a sah-ról, vagyis az uralkodóról kapta a nevét. Az arabok, pontosabban a mórok voltak a játék közvetítői Európába, a nyolcadik században Spanyolországba, innena 11. század végére szinte egész Nyugat-Európában elterjedt a játék.

A spanyolok írták az első, sakkról is szóló könyvet (Libro de los juegos) 1283-ban, gyönyörű illusztrációkat mellékelve hozzá. Az első, kizárólagosan a sakkról szóló írás az ún. “göttingeni kézirat” (Philos. 85. jelzeten), amely nagyjából 30 oldalon keresztül elemez különféle megnyitásokat, összesen 12-t. GHgrossAz 1471-re datálható kézirat szinte a modern standardoknak megfelelően írja le a megnyitásokat.

Kutatók vitatkoznak azon, hogy ez a sakk legkorábbi leírása, vagy az első nyomtatott sakk-könyv, melyet Luis Ramirez de Lucena írt 1497-ben Salamancában, Repetición de Amores y Arte de Ajedrez con ci Iuegos de Partido címmel. A könyv átmenetet képez a sakk korábbi változatai és a modern sakk között, mindez azt is jelenti, hogy hibák is előfordulnak Lucena könyvében.

Az első igazi sakk-tankönyv úgyszintén Spanyolországban jelent meg, melynek szerzője Ruy Lopez de Segura volt, aki könyvében összefoglalta mindazt, amit a korban a sakkról tudni lehetett. Meghatározó volt tehát ez a könyv, szerzőjéről egy megnyitást is elneveztek (Ruy Lopez-megnyitás más néven spanyol megnyitás, mikor a harmadik lépésben a futó f1-ről b5-re lép)

Az imént felsorolt könyvek spanyol nyelven íródtak, így szélesebb olvasóközönséghez nem juthattak el. Latinul kellett hát írni, hogy többen is megismerhessék a játék lényegét. A fossombronei Thomas Actius hosszú traktátust írt a sakkról De ludo scacchorum in legali methodo tractatus címmel, mely 1583-ban jelent meg Pesaro-ban. Könyve nagyon szerteágazó, nem csak a sakk szabályairól és a különféle játékvariációkról ír, hanem az egész játék szellemiségéről, az észjátékok fontosságáról beszél.

A sakk történetére vonatkozóan nagyon izgalmas az oxfordi Thomas Hyde 1594-ben megjelent könyve (Mandragorias, seu historia shahiludii…), amely a sakkot a többi keletről származó játékkal együtt mutat be. A szó történetére vonatkozó fejtegetései igen érdekesek, külön izgalmas, hogy mennyi korábbi szerzőt idéz, főleg arabokat, amely igazán színesssé teszi a történetet.

Utoljára egy datálatlan, de valószínűleg hasonló időben keletkezett művet hagytam, Marcus Hieronymus Vida Scacchia ludus című hexameteres költeményét. Első sorai így szólnak:

Ludimus effigiem belli, simulataque veris // Proelia, buxo acies fictas et ludicra regna

“Háború mását játsszuk, valódi csaták utánzatát, puszpángból készült sorokkal vidám királyságokat.”

A sakk története tele van további izgalmas darabokkal, ezt majd egy új posztban mutatom be.

Leave a Reply

%d bloggers like this: