Egy átigazolásról

Nora Mörk Győrből Bukarestbe igazolásával felszínre jöttek mindenféle konfliktusok a játékos és csapata, a játékos és a szurkolók, illetve magyar és román szurkolók között is. Mai bejegyzésemben ezt a témát járom körbe.

Kezdjük a puszta ténnyel: Nora Mörk a szezon végén elhagyja a Győr kézilabda csapatát, és az egyik nagy riválishoz, a bukaresti CSM-hez igazolt. A norvég irányító három szezon és megannyi sérülés után hagyja el a győri csapatot, ahol a szezon végén lejár a szerződése. A Győr természetesen szerette volna egyik legjobbjának a szerződését meghosszabbítani, ám érthető módon egy egészségügyi állapotfelmérés után szerette volna ezt megtenni, míg Mörk ezt a bizalom hiányának tudta be, így a szerződéshosszabbítás meghiúsult, amire jó érzékkel lecsapott az újra nagy csapatot építő CSM és olyan szerződést kínált a norvég lánynak, amit nem tudott (és nem is akart) visszautasítani.

De nem is ez a lényeg. Megértjük a klub, és megértjük a játékos szempontjait is. Kétféle játékos létezik: egyik a klubhűség mintaképe, aki egy életen keresztül szolgálja szeretett klubját, nem akar (esetleg nem mer) váltani, vagy csak egyszerűen jól érzi magát egy adott helyen. Másoknak viszont ez egyáltalán nem fontos. Nem ragaszkodnak dolgokhoz, helyekhez, egyszerűen keresik a szakmai előrelépés lehetőségeit, ott bukkannak fel, ahol nagyobb esélyük van a komoly eredmények, vagy magasabb fizetés elérésére. Ahogyan az a hétköznapokon velünk is megtörténik: vannak, akik többre becsülik a biztos munkakörülményeket, mások viszont nem restellnek akár országot is váltani a több pénzzel és komoly karrierlehetőséggel kecsegtető munkalehetőségért.

Kép forrása: http://www.facebook.com/gyoriaudietokcofficial
Egy klubnak viszont egészen másak a szempontjai. A Győr a Bajnokok Ligája megnyerésére esélyes csapatot épít évről évre, megvéve az aktuálisan legmagasabb szinten teljesítő játékosokat, és amennyiben lehetséges, meg is próbálja tartani őket. Nem vehetnek zsákbamacskát, nem fizethetnek ki óriási összegeket azért, hogy egy játékos az orvosi szoba falait nézegesse.
Nem beszéltünk még a klub mögött álló szurkolókról, akinek úgyszintén szeretett klubjának a versenyképessége számít, akkor igazán boldog, ha nyer a csapat, de ha mindent beleadva veszítenek, azt is szeretetükkel honorálják. Azt viszont soha, hogyha egy játékos nem tesz meg mindent a klubért, akkor rögtön megtalálják gúnyos beszólásokkal, legrosszabb esetben fenyegetéssel. Vagy – ahogy jelen esetben is látjuk – jobb fizetésért, nagyobb megbecsültségért máshová igazol. Hogyha egy riválishoz, akkor aztán csőstül ömlik rá a szurkolói harag.
Kár volna belemenni, hogy micsoda ellentétek mérgezik a magyar-román viszonyt, de ez Nora Mörk klubváltása kapcsán is előtört az érintett felekből. A győri szurkolók úgy érezték, hogy Mörk elárulta őket azzal, hogy Romániába igazolt (felteszem, kisebb lett volna a felzúdulás, ha a Rostov Don, vagy a Kristiansand csapatát választja), míg a bukaresti drukkerek közül néhányan szándékosan heccelték is a magyarokat azzal, hogy a norvég irányító hozzájuk igazolt. A magyar szurkolók közül egyesek annyira nem tudták feldolgozni, hogy az átigazolás tényét rögzítő instagram-poszt egy időre elérhetetlenné vált. Számomra ez a fajta szurkolói mentalitás nem igazán elfogadható. Nem kiáltunk kígyót-békát azokra sem, akik jobb munkakörülmények vagy nagyobb fizetés miatt munkahelyet váltanak. Mert az átigazolás erről szól.
Szerencsére azok a szurkolók vannak többségben, akik inkább megköszönték Nora eddigi győri játékát és további sikereket kívántak neki a továbbiakban. Én is ezekhez a jókívánságokhoz csatlakozom.
Mire a sajtó észbe kapott, és megírta a hírt, a közösségi médiából már mindenki értesülhetett a klubváltásról, amiről maga az érintett tájékoztatta a követőit, véleményem szerint nem túl szerencsés módon, hiszen egy hivatalos bejelentés a klubok részéről tisztességesebb lett volna, mint belemenni mindenféle üzengetésekbe, ami árt mind a klub, mind a játékos megítélésének. Nora Mörk Instagram-profilja nagyon népszerű, ezért nem volt rossz gondolat, hogy itt ossza meg az átigazolást és ezzel szimpátiát keltsen maga iránt. És ezzel sajnos a haragot is magára vonta. Látható tehát, hogy micsoda ereje van a közösségi médiának!

Leave a Reply

%d bloggers like this: