Háborgó tenger – Styx, ahogy én láttam

Vannak olyan helyzetek az ember életében, amikor egyszerűen nem lehet helyesen dönteni. A Styx című német film ennek egy új, megrázó bizonyítéka, ahol a szabálykövetés szembekerül a humanizmus parancsával. A menekültkérdésről azt hiszem, hogy nem lehet ennél egyszerűbben fogalmazni, ahogy azt a film teszi. Kérdések sora vetődik fel bennem is, miután láttam, és nem tudom, hogy mi rá a válasz, mi rá a helyes válasz?

Rieke egy jól szituált középkorú nő, aki egy jachton indul el Gibraltárról az Ascension-szigetre vakációzni. Felkészült, precízen követi útitervét, még a nagy éjszakai vihar sem szegi kedvét, kitartóan kormányozza jó irányba a hajóját. Érdekes volt nézni, ahogy könnyednek tűnő mozdulatokkal csavarta a kötelet vagy épp ahogy a vitorlát húzta fel. A címszereplőt játszó Susanne Wolf maga is gyakorlott vitorlázó, így a mozdulatai teljességgel hitelesek.
A csendes ringatózásból az zökkenti ki Riekét és a nézőt is, hogy a vihar utáni reggelen egy menekültekkel teli halászhajó mellett találja magát, amelyik kevéssé szerencsésen vészelte át a vihart és léket kapott. Rieke rögtön hívja a partiőrséget, követve a szabályokat, bejelentve a menekületeket szállító hajó kezdődő tragédiáját. Ha minden flottul működne, itt véget is érhetne a film: a partiőrség nagy erőkkel kivonul, a halászhajóról átveszi a menekülteket majd biztonságba helyezi őket a parton.
De nem ez történik. A menekültek esnek be a vízbe, vagy beugrálnak, menekülési utat keresve, egyikük végül Rieke hajójának közelébe sodródik, aki nem tehet mást, mint kimenti. Látjuk, hogy vívódik magában, hiszen a partiőrség megtiltotta a beavatkozást. És ez a legnehezebb. Látja, hogy emberek életveszélyben vannak, segíteni kellene rajtuk, de nem tehet semmit. Az ő hajója kicsi, nem férnek rá azok az emberek, akiket meg kellene menteni.
Kép forrása: fif-85.com
A kamasz Kingsley megmentése bátor tett, ami bizony egy lavinát indíthat el. Ha egyet megment többet is meg kellene. Sőt: a halászhajón szenvedők látják a mentést és ez felbátorítja őket, hogy van esély a menekülésre. És ez a nagy dilemma. Hivatalos segítség nincs, egyedül nem bírná. Kéri a nem messze álló nagy hajó segítségét, aki korábban már barátságosan figyelmeztette az időjárási veszélyekre. Ám ő se segít. Fél, hogy az állásával játszana, ha segítene. Megvan benne a segítés vágya, de nagyobb a félelem, hogy ezzel megszűnik a munkája. Nem tudjuk őt elítélni ezért, Rieke sem teszi.
Kingsley jelenléte a hajón csak még jobban bonyolítja a helyzetet. Rokonai vannak a halászhajón, így őt nem érdekli más, minthogy őket megmentse, ezzel folyamatosan konfliktust generál saját maga és Rieke között. Odáig fajulnak a dolgok, hogy a végén mindketten megmentésre szorulnak.
A film kapcsán persze lehetne beszélni a csodálatos fényképezésről, hiszen az óceán valóban egyszerre csodálatos és ijesztő, de lehetne a színészek nagyszerű játékáról is szót ejteni, de bennem az maradt meg, hogy nagyon nyomasztott és nyomaszt a mai napig is. Folyamatosan ott motoszkál a kérdés: mit kellett volna tenni? mit lehetett volna tenni? A helyzet lehetetlensége a legzavaróbb, hogy nem tudok egyértelmű megoldást. Abban azonban reménykedem, hogy a film képes valamiféle párbeszéd elindítására. És ez már nagy lépés.
Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s