Megbízható úriember – Szobotka Tibor ma is aktuális regényéről

Szobotka Tiborról általában úgy szoktunk megemlékezni, hogy Szabó Magda férje és nem mint önálló, szuverén alkotó. Pedig ő is kiváló író volt, és – hogyha hihetünk Szabó Magda írásainak – kiváló ember is. Mindenképpen be akartam pótolni azt a hiányt, hogy nem olvastam még semmit Szobotka Tibortól, pedig egy könyve ott volt a polcon, de eddig semmi nem vitt rá, hogy elolvassam. Most azonban győzött a kíváncsiság, és a Megbízható úriembert kézbe vettem.
Meglepődve tapasztaltam, hogy ez bizony egy jó könyv, de piszkosul nehéz olvasmány, de úgy is mondhatnám, hogy megterhelő. Nincs is meg a történetmesélésnek az a könnyedsége, ami Szabó Magdának még a legnehezebben emészthető könyveit is jellemzi. Mert ennek a könyvnek talán nincs is igazi története. Röviden így lehetne összefoglalni: a főszereplő, Fred keresi a helyét a világban. Fred strici, csak és kizárólag a nőkhöz ért. Egy alvilági figura, akinek csak a pénz számít, semmi más. Az ő útját követjük Budapesttől London, Párizson, Zürichen át újra Budapestre. A valóságos utazás egy belső utazás is, próbálja megtalálni a helyét a világban, a társadalomban, mindezt 1939-ben, a világháború kitörésének előestéjén.
A fentieken kívül az is kiderül Fredről, hogy van egy jó oldala is, ami nem túl erős, amit igyekszik is elnyomni. Igazából a fő konfliktus is abból adódik, hogy képes-e megváltozni, képes-e mondjuk az emberiség sorsát a sajátja fölé helyezni, képes lesz-e túllátni saját egóján. Nem hiszem, hogy lelövöm vele a poént, de nem képes rá. Ettől igazán nihilista számomra a regény – és ezt már az első oldalak után megállapítottam – hogy egy strici, a megbízható úriember, sohasem lesz tisztességes ember, de nem lesz bűnöző sem, hanem tényleg megreked valahol a társadalom peremén. És ebben, azt hiszem, hogy ma is sokan hasonlítanak rá: munka nélkül akarnak az emberek gazdagok lenni, vagy legalább annak látszani. Ezért – és sok más fontos megjegyzés miatt is – nagyon modern ez a regény, mert olyan alapvető emberi tulajdonságokról beszél, ami ma is ugyanúgy kínozzák az emberiséget, mint a világháború előtt.
Fred élete az egoizmus diadala. Amikor nem számít, hogy hány nő megy tönkre miatta, hányan halnak meg miatta. Ő mindig csak és kizárólag önmagát sajnálja. És ebben nem nehéz meglátni a ma emberét. Talán vészjelzés kívánt lenni Szobotka Tibor regénye, de a benne felvetett problémák mára még súlyosabbá váltak, ezért tud aktuális lenni most is.
A regény fő kérdése tehát, hogy túl tudunk-e lépni saját egónkon, tudunk-e nagyobb távlatokban gondolkodni, tudunk és akarunk-e változni és tud-e ebben bárki segíteni? Fred mindenkitől a helyzetének a javulását várja, ami leginkább a pénz mennyiségében mutatkozik meg. De van olyan, aki valóban szeretne segíteni neki, akinek jobb értékrendje van. Ilyen Miss Higgins, vagy éppen Karola, akinek majdnem sikerül is a hatása alá vonnia, ám a szerencsétlen körülmények eltántorítják a segítségnyújtástól.
A legkiábrándítóbb mégis a regény vége: Fred képtelen a változásra, helyette a történelem kínálja a megoldást. A történelmi helyzet az, ami lehetőséget biztosít egy ilyen társadalmon kívüli egyénnek, hogy hasznossá tegye magát a társadalom, és legfőképpen a politikai-gazdasági elit számára.
Nagyon nehéz volt számomra ennek a könyvnek az olvasása, mert próbálok hinni az emberek jóságában, hogy képesek a változásra, hogy képesek arra, hogy kicsinyességeiken túllépve hasznára legyen embertársaiknak, és ne csak őket kihasználva lépjenek egyről a kettőre. Szobotka Tibor regénye ma is nagyon aktuális, ami nagyon szomorú, mert ha nem így lenne, az azt jelentené, hogy túl tudtunk lépni ezeken a problémákon.

Leave a Reply

%d bloggers like this: