Mária Terézia

Nagy közép-európai összefogással film készült Mária Teréziáról, uralkodásának kezdeti nehézségeiről, vagyis egy nagyszerű karrier kezdetéről. Amióta először hallottam a filmről, nagyon kíváncsi lettem rá, mert épp azok a nemzetek vettek részt a film elkészítésében, amelyek történelmileg is érintettek: osztrákok, magyarok, csehek és szlovákok. Egy történelmi, kosztümös filmnél nagyok az elvárások, ám azt kell, hogy mondjam a Mária Terézia egészen jó kis film lett.
A film egy egészen rövid időszakot ölel át: a történet fonalát nem sokkal a Lotharingiai Ferenccel kötött házassága (1736) előtt veszi fel, majd magyar királlyá történt koronázásával (1741) zárul. Egy háborúkkal terhelt korszakot mutat be, amelyben a fiatal hercegnőnek előbb apjának kell bebizonyítania, hogy alkalmas a trónra, majd a Habsburg-ház alattvalóinak és szövetségeseinek kell bizonyítania rátermettségét, de helyt kell állnia anyaként és feleségként is, ki kell ismernie magát az udvari intrikákban is. Egyszóval rengeteg külső és belső nehézség közepette kell újra életet lehelni egy haldokló birodalomba. Érthető tehát, hogy a film készítői éppen ezt a nehézségekkel terhelt időszakot választották, hiszen ezen keresztül lehetett a legjobban bemutatni Mária Terézia nagyszerű uralkodóvá válását.
Úgy gondolom, hogy a filmnek sikerült ezt elérnie, és nagyon jól bemutatni, hogyan lesz egy szenvedélyes csitriből igazán jó uralkodó. A filmnek nem is elsősorban az a nagy erénye, hogy egy történelmileg teljesen hiteles alkotást hozzon létre, hanem az, hogy megmutassa a királynő mögött a szerelmes lányt és asszonyt, feleséget és anyát, aki sokféle belső konfliktussal is küzd. De ezekben a képekben is felsejlik a későbbi bölcs királynő képe, amire történelemkönyveinkből mindannyian emlékezhetünk. 
Forrás: http://volksgruppen.orf.at
De elsősorban nem csak abban remek a film, hogy Mária Terézia jellemfejlődését bemutatja, hanem a környezet, amiben ez a fejlődés lezajlik. Az udvari intrikák, a protokoll vagy éppen a haditanácsok és a nagy lakomák bemutatása az, amiben szerintem ez a film óriásit nyújt. Nagyon tetszik, ahogy a film a királyi udvar életét bemutatja, egyrészt azért, mert jómagam is hasonlóan képzelem el, másrészt pedig nem egydimenziós szereplőket mutat, mindenkinek megvan az aprócska szerepe a nagy egészben.
Azért nem szabad elhallgatni a film hiányosságait sem. A párbeszédek néhol nagyon suták, vagy szimplán nagyon kevés, egyes konfliktusokat kibontatlanul hagy. Mária Terézia és Lotharingiai Ferenc között állandó feszültségforrás, hogy Ferenc “csak” férj és apa, de az uralkodáshoz semmi köze nem lehet. Ez érthető frusztráció. Lehet, hogy történelmileg nem hiteles, de filmes szempontból egy-két vitajelenetet el tudtam volna ebből képzelni nem csak néhány frusztrált, odavetett mondatot. De Mária Terézia néha túlságosan is érzelemmentesnek mutatkozik, mikor férje megcsalja. Aztán van egy kihagyott ziccer is, ami kihasználatlanul maradt. Mégpedig az Életünket és vérünket!-jelenet, amikor a magyar nemesség felajánlja a segítségét és a koronát Mária Teréziának. Szép volt maga a jelenet, de kicsit összecsapottnak éreztem, és nem volt meg benne az az érzelmi töltet, ami a jelenetben benne lehetett volna. A koronázás utána viszont szépen megkomponált.
Ami viszont a film technikai részét illeti, az nagyszerűre sikerült. A zene véleményem szerint telitalálat, nagyon jól megteremti a hangulatot. A fényképezés úgyszintén remekre sikerült, az egész rendezés profi munka. Bár az előbb sutának bélyegeztem a párbeszédeket, azt azért meg kell jegyezni, hogy van néhány nagyon parádés, igazán vicces mondat is.
Meg kell említeni azt is, hogy a színészek mennyire profin végezték a munkájukat, de a castingolásért is jár a piros pont. Marie-Luise Stockinger nagyszerűt alakít a címszerepben, de kollégái is felnőttek a feladathoz. A számomra eddig ismeretlen Adorjáni Bálint egyszerre vicces és komoly Eszterházy Pálként van jelen, de Rátóti Zoltán porosz követe is szép alakítás. Karl Markovics, mint Savoyai Jenő nyújtotta a film legviccesebb alakítását, a legjobb jelenetek az ő nevéhez fűződnek,
Összességében azt mondhatom el a filmről, hogy egy nagyon szépre sikerült alkotás, amely úgy is megállja a helyét, hogy nem ismerjük a történetet teljes mélységében. A készítők valami nagy dologra vállalkoztak, ami a hangulat megteremtésével sikerült is, ám bizonyos részletek nem kerültek kifejtésre, ami szerintem szükséges lett volna, ám az hosszabb játékidőt igényelt volna. Mondjuk egy hat-nyolc részes minisorozatot el tudtam volna képzelni, ott jobban ki lehetett volna fejteni a kimaradt részleteket. De minden negatívum ellenére nagyon jó volt a film, nagyon örülök, hogy elkészült, főleg azt az együttműködést dicsérem, aminek révén ez az alkotás létrejöhetett.

Leave a Reply

%d bloggers like this: