Gondolatok a színházról #4 – Két Csehov-darabról

Minap elkezdtem ismerkedni a Csehov-életművel, két drámáját olvastam el: a Platonovot és az Ivanovot. Mondanom se kell, nagyon meglepődtem, mert valahogy nem azt kaptam a két darabtól, amit előzetesen vártam. Felemás érzéseim vannak, lehet, hogy Csehov egy időre újra a kispadra szorul.
Nekem mindenféleképpen szükségem van arra, hogy egy minimális szinten legalább, de bele tudjam élni magam a darabba, legyen legalább egy szereplő, akivel minimálisan azonosulni tudok. Ha ilyen nincs, akkor a mű valahogy elveszti számomra az értelmét és nem tudja előidézni azt a katarzist, amit a korábbi bejegyzésemben ecseteltem.
A két mű szereplőihez semmilyen érzelem nem köt. Érzéseik, gondolataik távol állnak tőlem, túlontúl idegenek a számomra. Tevékenységükben nem látom az értelmet, létük mondhatni cél nélkül való. És ez a céltalanság számomra nagyon idegen, zavaró, nem tudok vele mit kezdeni. A történet nem halad, megy a konstans siránkozás, hogy mennyire céltalan az élet, vagy ha van is bármilyen cél, az viszont elítélendő (kapzsiság, házasságtörés stb.).
Valós érzés, ha az ember nem tudja, hogy mit kezdjen az életével, hogy nem lát semmilyen célt maga előtt, csak azt, hogy van, és elrohan mellette az élet. Talán ezt hívják divatosan mid-life crisis-nak, amikor az ember elveszti fiatalkori lendületét, megáll és átértékeli az életét, hogyha sikerül. Csehov karakterei ebben a létállapotban vannak, jómagam vélhetően még ez előtt állok, ezért is zavaró ez az egész életuntság, ezért nem tud magával ragadni.
Mindkét főszereplő nagy reményekkel vágott bele a nagybetűs életbe, ám a vidéki Oroszország valósága hamar lerántotta őket a földre, vágyaikat megnyomorította, és az örökös unalom pocsolyájába vetette. Értelmes, sok iskolát végzett emberek ők, akik elkerülnek a szellemi központokból egy sokkal sivárabb világba, ahol esélyük sincs, hogy folytassák azt a szellemi életet, amit korábban éltek. Azok a társaságok, amiben létezniük kell romlottak, mert nincs értelmes céljuk az életben, magasztos eszméknek híján vannak, ráadásul képmutatók.
Bűnös szerelem, a házasságtörés drámái ezek, a főszereplők saját családjukba fásultak bele, mint mondják: elmúlt a szerelem, ezért máshol keresnek vigaszt, vagy vigasztalanságukat “víg özvegyek” kacér viselkedésükkel használják ki. Az, amit szerelemnek mondanak ezekben a darabokban, véleményem szerint közel sem az, de legalábbis híján van mindenféle mélyebb érzelemnek. Önmagukban küszködnek, egyszerűen nem létezik az a fogalom számukra, hogy együtt. Szása szerelme Ivanov iránt csak addig lángol, amíg nem válik igazán valóságossá, utána hirtelen félelmetessé és gyűlöletessé válik az egész.
Nem tudom azt mondani, hogy Csehov ne vetne fel fontos kérdéseket. Mert igenis foglalkozni kell azzal, hogy mi a célja, mi az értelme az életünknek, és hogy mi van akkor, ha nem tudunk felelni ezekre a kérdésekre. Egyetlen gondom van vele, hogy végtelenül pesszimista, nem látszik a fény az alagút végén. Az optimista felfogásomnak ezek az elgondolások nagyon komorak, nagyon nem tudok azonosulni velük. Ráadásul a darabok “megoldása” is elborzaszt.
Annyi bizonyos, hogy ez a két darab elérte a célját, és megvalósította a gondolkodó színházat. Nem értek vele egyet, de gondolkodok rajta, és magamban igyekszem megcáfolni Csehovot, hogy az élet – bár tud olyan kegyetlen is lenni, amilyennek leírta – mégis sokkal szebb, mint amilyennek ő látja. Azt megtanultam a két darab elolvasása után, hogy nem lehet egyhuzamban ennyi Csehovot olvasni, mert tényleg elmegy az ember kedve mindentől. Majd szépen lassan elolvasom a többit is…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s