Szabó Magda Görögországban – egy tanulságos útikönyv

Szabó Magda egészen új szintre emelte az útleírást a Zeusz küszöbén című művében. Nagyon izgalmas mindaz, amit Görögországról leír, főleg azért, mert latin szakosként hasonló az előképzettségünk. De nem is ez az igazán érdekes, hanem az, hogyan viszonyul az emberekhez, legfőképpen a férjéhez. Egy olyan, irigylésre méltó párkapcsolat képe bontakozik ki a könyvből, amely jól bemutatja, mennyire ismerheti két ember egymást, hogy kitalálják egymás gondolatait, a nehézségben pedig fontos támaszai a másiknak.
Görögország, a görög kultúra számomra eddig csak olvasmány- és filmélmény, amelyet Szabó Magda könyve csak még tovább erősít. Osztozom az antik világ iránti rajongásában, valószínűleg én is úgy ámulnék-bámulnék az ókori romok láttán, nem tudnék betelni a látnivalóval. Aki látott akár csak egy görög templomot a maga monumentális méreteivel, az tudja, hogy nehéz kikerülni a hatása alól. Emlékszem, mikor Paestumban jártam mennyire lenyűgözött a két még egészen épen álló templom, volt benne valami nagyság (átvitt értelemben is, mert valóban hatalmasak). Akkor kezdtem átérezni, hogy micsoda nagyszerű dolog az, amit tanulok, mennyire velünk és köztünk él továbbra is ez az antik kultúra. Ahogy Szabó Magdát olvastam, éreztem, hogy ő is ezt érzi. Bár leírta az élményeit, de vajon mi volt az, amit nem tudott leírni, amit nem is lehet leírni, azt a csodálatot, ahogy ehhez a világhoz közeledünk, azt az érzést, hogy a történelem közel van, igazán megfogható közelségben. A magamfajta embernek nem színes-szagos útikönyvekre van szüksége, hanem egy ilyen leírásra, amely képes megérinteni egy nép lelkét és ezt az érintést továbbadni az olvasónak.
Szabó Magda kétségkívül megismerte a görög lelket. Ott van az antik örökség egyfelől, másrészt a mai görögség pulzáló élete, tele szenvedéllyel, de kényelemmel is. Ahogy a könyvet olvastam az tűnt fel, hogy Szabó Magda egy kétarcú Görögországot látott: a turistáknak szól az egyik, akik évről-évre ellepik az országot, nekik mutogatnak és kínálnak mindent, amit csak lehet. Mellette ott van egy szegény Görögország, a létezés minden nehézségével, ahol az ember örökké problémákba ütközik. Koldusok és kóbor állatok tömegei, a gyerekmunka mind-mind ennek a jelei. Hiába a sok gyönyörűség, Szabó Magda nem tud ezzel azonosulni, nem tudna ott élni huzamosabban.
De nekem elsősorban nem is ez ragadta meg a fantáziámat. Egy nehéz nyaralás története ez, ahol aztán tényleg sok váratlan nehézséggel találták szembe magukat, ám igazi csapatmunkával minden megoldódott. Szabó Magda egy igazi impulzív nő, egy örökmozgó, mellette Szobotka Tibor a higgadtság, a türelem példaképe. Két ellentétes személyiség, mégis akkora összhang van közöttük, hogy jó olvasni minden egyes sorát. Szabó Magda tudja, hogy férje micsoda áldozatokat hoz őérte, és ezért nem győz hálálkodni, néha úgy érzem, hogy szentté is avatja. De tényleg csodás ez.
Most gondolok bele, hogy a cím is micsoda találó! Zeusz küszöbén. Ott állhatok egy lépésre az istenektől, láthatom minden csudájukat, részesülhetek belőle, de teljesség nem adatik meg, mert mégiscsak a házon kívül, a küszöbön vagyunk.
De hogy mégse ilyen pesszimistán zárjam, el is határoztam, hogy hasonló módon szeretném én is körbejárni Görögországot, persze a nehézségeket azért kihagynám. 

Leave a Reply

%d bloggers like this: