Holdudvar – ahogy én láttam

Mészáros Mártára több figyelem irányul az utóbbi időben Aurora borealis című filmje kapcsán, amiről eddig csak dicsérő kritikát olvastam, bár magam még nem láttam a filmet. A tévé több korábbi filmjét is adta, ebből sikerült elkapnom a Holdudvar című alkotását, amit elsőre nem igazán tudtam hová tenni, egyszerűen nem értettem, hogy mit is akart ezzel a filmmel kifejezni. Utána is olvastam kicsit, hogy hátha okosabb leszek. Kiderültek számomra olyan információk, hogy Mészáros Márta feminista alkotó volt (vagy legalábbis annak könyvelték el), női sorsokkal foglalkozott. Azt is olvastam, hogy mennyire rátelepedett Jancsó Miklós árnyéka, míg együtt voltak, addig nem tudták / nem akarták szuverén rendezőnek elismerni. 
Éppen ebben az időszakban született meg a Holdudvar is, és bármennyire próbáljuk tagadni Jancsó hatását, nekem akarva-akaratlanul eszembe jutott ezt a filmet nézve, észrevéve természetesen a különbségeket is. Leginkább a történetmesélésben és az atmoszféra megteremtésében láttam hasonlóságokat.
Mindenesetre egy elég furcsa film volt számomra a Holdudvar. Mondanivalója csupán annyi, hogy mit kezd az életével egy magas rangú pártfunkcionárius gazdag özvegye, és két gyereke. A fiatalabb gyerekkel nincs is probléma, ő a lázadó, aki Illést hallgat és így jelzi, hogy szembefordul apja emlékezetével. A nagyobbik fiú, akinek már menyasszonya is van, már apja örökségét igyekszik továbbvinni, még az anyjával való kapcsolatában is. Kiderült az is, hogy a házasság nem volt boldog, mindenben a férj akarata érvényesült.
A film legfontosabb kérdése, hogy ki lehet-e lépni ebből a körből. Ott van az özvegy, akit Törőcsik Mari játszik, végig ugyanazzal a faarccal, ami elsőre eléggé zavarónak hat, hogy semmi érzelem nem látszódik rajta, ám végiggondolva a történetet teljesen logikus ez az érzelemmentesség. Valahogy ott van a kiszakadás vágya, hogy újra egyedülálló nőként tudjon érvényesülni, ne befolyásolja se a férje emléke. Ám a fia ott van, akinek fontos az apai örökség, mind a kapcsolatok, mind a gazdagság tekintetében. Legjobban akkor érhető ez tetten, amikor az özvegy lemondani készül az egész örökségről, a lakásról, a pénzről, ám fia nem engedi, bezárja a lakásba. Némi ellenállás után kénytelen beletörődni a helyzetbe.
Hogy aztán ne zavarjon több vizet, elkábítják és leviszik a Balatonhoz, hogy ne csináljon semmit. Ott már érezhetően fogoly, akire jövendőbeli menye (Kovács Kati alakításában) vigyáz. A szökési kísérletek itt már nem csak képletesek, ám továbbra sem sikerül. Menye, aki szintén kezd egyre jobban férjének alárendelődni, keményen megakadályozza a szökési kísérleteket, ám végül rádöbben, hogy ő maga is erre a sorsa jut majd. Így aztán mindkét nő otthagyja a fiút, és még az öccse is.
A film annyiban valóban feminista, hogy a nő próbál kitörni a férfiak uralta társadalom (férjének volt kollégái például kivétel nélkül férfiak) korlátai közül, amelyek valóban erősen tartják, olykor maguk a nők is ezt a korlátot erősítik, de a film vége mégis felvillantja a reményt, hogy van kitörési lehetőség. No és persze végig jelen van a filmben a generációs konfliktus is, ám ezt Mészáros Márta csak jelzi, de nem bontja ki.
Jó tapasztalat ez a film, hogy elsőre nem lehet olyan pontos véleményt formálni, csak azután, hogy a mondanivaló leülepedett és volt idő kicsit elgondolkodni rajta.
Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s