Háború és béke – egy igazi nagyregény

Nem is olyan régen azt írtam az Anna Karenináról, hogy küzdelmes olvasmány volt, sok megállással és újrakezdéssel. És most, a másik nagyregény, a Háború és béke után nincs meg bennem ez az érzés, csak az, hogy hűha, ez aztán jó könyv volt! Egy pillanatra sem éreztem azt, hogy ez most nem jó, hogy erőltetett lenne. Egyszóval: minden pillanatát élveztem, akármennyire hosszú is volt.
Van néhány hosszabb regény, ami az iskolás gyermeket nagyon riasztja, fél belekezdeni. Legalábbis én biztosan. Így állhatott elő az a furcsaság, hogy ezeket a nagyregényeket mind-mind felnőtt fejjel olvastam, és egyáltalán nem bánom, hogy diákként elkerültem őket. Emlékszem, hogyan lelkendeztem a Nyomorultak elolvasása után is, hogy Victor Hugo micsoda pompás gondolkodó, hogy micsoda éleslátással figyelte a korát. És ugyanígy Tolsztoj is. Az Anna Karenina filozofikus részletei voltak azok, amelyek a legjobban megragadtak. Ott elkövettem azt a hibát, hogy megnéztem előtte egy filmes interpretációt, így a történet már nem hozott semmilyen izgalmat. Most, a Háború és békénél erre fokozottan figyeltem, hogy ne rontsam el az olvasmányélményt. Így tudott friss lenni a regény, minden egyes szava új volt és izgalmas.
Tolsztoj egy gyönyörű képet fest elénk a Háború és békében, sok érdekes és izgalmas karakterrel, de valahogy úgy érzem, hogy mégse ismertem meg őket igazán, valami hiányzik ahhoz, hogy jobban megértsem őket, a motivációjukat, cselekedeteik mozgatórugóit. Hiába ugyanis a nagy terjedelem, de mégse jut elég idő egy-egy szereplő részletes bemutatására, gondolatainak felvázolására. Ebben az Anna Karenina sokkal erősebb, ott részletesebben előttünk van a szereplők lelki világa, vívódásaik sokkal átélhetőbbek, legalábbis Levin esetében bizonyosan. De ott van Anna karaktere és Kareniné, akiknek a tetteik, és azok indítékai, motivációi számomra néha olyan idegennek tűntek, egy teljesen más életfelfogást tükröznek. És ezt éreztem még hatványozottabban a Háború és békében. Az orosz lélek egy olyan dimenzióját nyitotta meg Tolsztoj, ami eddig szinte ismeretlen volt előttem. És ez persze jó, ám furcsa is így elsőre. Talán ez az, amiben legnagyobb újdonságot mutatta Tolsztoj ebben a nagyregényében, hogy az orosz népléleknek képes volt olyan mélységét bemutatni, a paraszttól egészen a cárig, ami igazán figyelemre méltó. Voltak olyan szép részei a regények, amelyek igazán költőinek mutatják be az orosz embert, akinek igazán fennkölt érzései vannak, és azt nagyon szép módokon tudják kifejezésre juttatni.
A filozofálgatás itt sem marad el, Tolsztoj azonban most áthelyezte a hangsúlyt és a történelem menetéről folytat hosszas elmélkedéseket, amelyek egészen modernnek hatnak. Legfontosabb megfigyelése, hogy a történelem nem egy, vagy esetleg több ember akarata, akiket a nép felhatalmazott akaratának véghezvitelére, hanem sokkal inkább maga a nép a történelemformáló tényező: vagyis minden ember minden egyes cselekedete együtt adja ki azt a valamit, amit történelemnek nevezünk. Tolsztojnak ezek a megállapításai számomra most bírnak igazán értelemmel, amikor már nekiindultam a történészi pályának és vannak ismereteim különböző történelemszemléletekről. Gimnazista diákként erről még kevés fogalmam lehetett volna.
A francia-orosz háború, a borogyinói csata leírása még nekem is érdekes volt, pedig nem szívesen olvasok háborús dolgokról. Tolsztoj megpróbált belehatolni a háború lélektanába és kísérletet tett annak a megmagyarázására, hogy mi viszi rá az embereket arra, hogy hozzájuk hasonlókat gyilkoljanak valamiféle mondvacsinált felsőbb érdekek, parancsok miatt. Tolsztoj sem érti, hogy mi is ez pontosan, de látja, hogy van valamiféle láthatatlan erő, ami egy háború során magával ragadja az embert, a katonát éppúgy, mint a civil embert.
Összességében egy nagyon jó könyvön vagyok túl, amely a legjobb pillanatban talált meg, tényleg most jött el az ideje, hogy elolvassam. Aki kétséget érez a könyv hossza miatt, az nyugodtan félreteheti ezeket a kétségeket, mert szerintem egy lebilincselő olvasmányról van szó, és tényleg jó szívvel ajánlom bárkinek, az orosz kultúra iránt érdeklődőknek különösen.
Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s