Vén rókák – ahogy én láttam

Nemrég láttam egy filmet, amiről azt hiszem, hogy lehet mit mondani. A Vén rókák volt a nevezetes opus, egy szépen felépített és hangulatos mese. Nem tökéletes film, ám nekem nagyon is szerethető. Zach Braff rendezőként is kiválóan megállja a helyét.és ezt nem első alkalommal bizonyítja.
Már a Régi környék című filmjénél is áradoztam arról, hogy mennyire jó lett a film, hogy mennyire hangulatos. Ha valamit ki kellene emelnem a rendezői tulajdonságai közül valamit, amiben a többiek fölé nő, az a hangulat-teremtési képessége. Nem dolgozik eszeveszetten nagy mondanivalókkal – persze ebben sem lebecsülendő – de olyan atmoszférát képes a filmjeivel megteremteni, hogy odaszögezi a nézőt a képernyőhöz. Legalábbis engem biztosan. Olyan keserédesek a filmjei, de mégis optimisták.
Képtalálat a következőre: „going in style”A Vén rókák sztorija sem egy nagy durranás. Három nyugdíjas fazon bankot rabol, mert elvették a nyugdíjukat. Vicces az alapsztori, ám három olyan zseniális színész, mint Michael Caine, Morgan Freeman és Alan Arkin képes lenne még egy rossz filmet is elvinni a hátán. Itt azonban nekem úgy tűnt, hogy lubickolnak a szerepben. Három öreglegény, kettőnek már tinédzser unokája is van, szóval lenne kit eltartani, de a bank és a vállalat közbeszól, és elfogy a pénz. Egy korábbi bankrablás adja az ötletet, hogy így ők is visszaszerezhetik a pénzüket. Bár hezitálnak – hiszen tisztességes emberek – de végülis kimondják, hogy rosszabb nem történhet, mint lecsukják őket és fedél lesz így a fejük fölött és rendszeres koszt. Ez a mondat a film érzelmi mélypontja, mert a börtön mint kecsegtető perspektíva tűnik fel. A végső elkeseredés idáig juttatja a nyugdíjasokat, mert a társadalom nem gondoskodik róluk.
De a mesében mindig akad a főhősnek segítsége, így itt sem maradhat el egy tanácsadó, aki felkészíti az urakat a rablásra. A felkészülés folyamata a film legmókásabb része, főleg mikor a boltból szeretnék összelopni a cordon bleu-höz  valót. Persze az akció sikertelen, mert a tisztességes ember nem tud lopni, és ez jól is van így. Végül a kidolgozott tervet sikerül is végrehajtani. Aztán a rendőrség nyomoz utánuk, de annyira profi a szervezés, hogy nem tudják rájuk bizonyítani, így hát sikeres az akció. Egy szemtanú lebuktathatná őket, ám a kislány nem köpi be őket, mert ráérzett, hogy itt most a bankrablók a jó fiúk.
Tényleg nem több az egész film, mint egy szépen kikerekített mese, amiben a jó el is nyeri fáradozásai jutalmát. Persze közben egy rakat fontos kérdést felvillant, amiről érdemes lenne beszélni, aminek helye lenne a közbeszédben. Miért tűnik el hipp-hopp az emberek nyugdíja, miközben egész aktív pályafutásukat tisztességesen végigdolgozták? Miért viselkednek úgy a bankok, ahogy ebben a filmben karikírozva van? A film persze nem válaszolja meg ezt, de néha hasznosabb egy kérdés felvetése, mint maga a válasz.
Nekem leginkább azért tetszett, mert együtt láthattam ezt a három kiváló színészt, akik között működik a kémia, akik a jó vezetés mellett a legjobb tudásukat nyújtják. A zenét mindig sikerült jól eltalálni, nagyon illettek az adott jelenethez. Szép mese volt, happy end is volt a végén. Nem tökéletes, de szerethető.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s