Szabó Magda: Freskó – egy életszagú könyv, katarzis nélkül

Egyszer már lelkendeztem, hogy Szabó Magda micsoda zseniális író, és hogy milyen közel érzem magamhoz a stílusát. A humanizmusa éltet engem is, ami az Abigélből is árad. Most jutottam el oda, hogy egy újabb könyvet olvassak tőle, mégpedig a Freskót. Nem tudtam letenni, nagyon jó könyv volt, de az elolvasás után kellemetlen érzésem volt. Nem azért mert nem volt benne happy end, sőt még csak igazán vége se volt. Aztán rájöttem, hogy miért kínoztak ezek a szörnyű érzések: olyan az élet, amilyennek a könyv lefesti.
A történet egyszerű: a családjából elmenekülő, és festőként új életet kezdő Annuska hazalátogat elmebeteg édesanyja temetésére. Hazatérését mindenki várja és fél is tőle egyúttal, ő a bűnbak, amiért olyan a család élete, amilyen. A család tele van kimondatlan problémákkal, konfliktusokkal, mindenki magában dédelgeti, és én azt vártam az egész könyv során, hogy egyszer csak kipattannak ezek a problémák és egy “jóízű” veszekedés után elindul egy békülési folyamat. És nem. Továbbra is minden kimondatlan marad, és ez a legszörnyűbb benne.
Egyedül Annuska az, aki képes arra, hogy felülemelkedjen, és valóban emberként viselkedjen. Benne is megvolt a félelem, hogy visszamenjen-e, de erős lesz és elmegy. Szemébe néz mindenkinek, mert biztos a dolgában, a saját igazában. Ő tovább tudott lépni, benne már nincs harag.
Nem úgy a többiek. Egyedül talán a mindig hallgatag Janka, Annuska nővére tud lépni valamerre. Házassága válságban van, hiszen férje, Kun László, Annuskába szerelmes. Janka gyanította, de eddig nem tudott mit kezdeni a gyanúval, az érzéseivel. Megfelelni akart lelkész édesapjának, a puritánságnak, jó feleség akart lenni. Annuska példája és bátorsága talán átragad rá is, és így meg meri lépni a válást. De erre Szabó Magda nem ad már választ. Én szeretném hinni, hogy képes kilépni a boldogtalan házasságából, de az élet sajnos nem erre szolgáltat jó példákat..
Számomra a legszomorúbb Máthé István lelkész karaktere. A református lelkész, teljes mértékben puritán és konzervatív, a legcsekélyebb mértékben is képtelen a változásra. Nem éri fel ésszel a saját bukását: azt hiszi, hogy lánya tartozik bocsánatkéréssel, mert elszökött hazulról. Saját felelősségét sosem firtatja, vallásos ember lévén, Istenre bíz mindent. Nem szeret senkit, csak a befogadott árva gyerekben, Árpádban telik minden öröme. Árpádban, a család leggonoszabb tagjában, aki annyira nyájas nevelőapjával, mindent megtesz neki, de közben már tervezgeti, hogy belép a pártba. Ennél nagyobb tőrt nem is szúrhatna nevelőapja szívébe. A lelkész makacssága okán bukásra van ítélve, de bukása nem tudatosul benne.
A kimondatlan konfliktusok súlya ránehezedik a regényre. Ezért is lehet olyan könnyen és gyorsan olvasni, mert az ember várja a katarzist, a feloldást. De sajnos az élet nem olyan, hogy ezekben a szituációkban megoldást kínáljon. Borzalmas szembesülni azzal, hogy az emberek többsége valójában képtelen változni, képtelen megbocsátani vagy éppen saját hibáját elismerni. Ilyenkor tudatosul, hogy mindez mennyire nehéz. 
Az ember talán éppen azért olvas könyveket, jár színházba vagy néz filmet, hogy megtalálja ezt a katarzist, mert ilyen nincs az életében. De ilyenkor, ha nincs katartikus élmény, akkor nem tud mást tenni, csak gondolkodni, hogy miért maradt el. Ez a nagy erénye a Freskónak, hogy komolyan gondolkodásra késztet. És ha már gondolkodunk valamin, akkor abból talán valami megoldásféle is lesz.

Most jövök rá, hogy miért Freskó a címe a könyvnek: a szereplői mind merevek és rugalmatlanok, mint egy festmény alakjai. Micsoda beszélő cím!

4 thoughts on “Szabó Magda: Freskó – egy életszagú könyv, katarzis nélkül

  1. Most olvastam el magam is e könyvet. Köszönöm, hogy írásod arra sarkallt, hogy kezembe vegyem. Hamarosan az Ajtó c. könyvét is kezembe veszem. 🙂 Ernő

Leave a Reply

%d bloggers like this: