Verset írtam #10 – Hajnal hasad

Reggelente vonattal utazom munkába. Elég monoton, hogy minden nap, ugyanaz a látvány fogad, ezért igyekszem mindig megragadni magamnak az apró kis momentumokat, amivel a napi rutinból kicsit ki lehet szakadni, kicsit fel lehet töltődni ezekkel az apró élményekkel. Ilyen lehet a lila színű felhőcsík az égen, vagy a felkelő nap fénye, ahogy elborítja az egész állomást. De néha csak állok, becsukom a szemem és hallgatom a környék hangjait. A madarak dala mindig kihallatszik, még akkor is, mikor sok autó is megy, tülkölnek valahol messze. Csak egy apró mozzanat és máris jól indul a nap. Néha meg tudom örökíteni ezt a pillanatot egy jól sikerült fotóval, vagy ahogy ma, egy verssel. Közreadom, hátha másnak is tetszik, vagy mond valamit!
Hajnal hasad
Sötét van még,
a bűnös szabad.
Puha ágyban pihen,
a vétkes gondolat.
Az éj leple már foszladozik,
s kismadár dalol a fák ágain.
Ezzel köszönti a felkelő napot – 
Ugyan dehogy! – 
fél szegény, kedves menedéke
az éjszakai sötét.
Altatót dalol, hogy a Napot 
a keléstől elriassza, 
hogy sötét leplét
újra magára húzza.
Ám fénykarmaival a Nap 
széthasítja 
e sötét takarót:
reszkess bűnös, s ágyban pihenő
vétkes gondolat!
reszkess ember, s az ágon kicsi madár,
a napvilágon ragadozók
hada vár!
Hajnal van. Szabad vagy, ám meztelen.

Leave a Reply

%d bloggers like this: