Verset írtam #9 – Aratás előtt

Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy az utazás micsoda ihletforrás, lassan úgy érzem, hogy csakis vonaton ülve vagyok képes megírni egy költeményt. Persze ilyenkor érik az embert mindenféle ingerek, ami aztán beindítja a fantáziát. Nem meglepő módon ez a vers is hasonló körülmények között született.
 

Aratás előtt

Hidegen borult rám a fülledt nyári éj,
Az alkony rothadó bűzében áll még
a búza aranyos kalásszal,
és száraz tagokkal várja a Kaszást.

A köd ezüstös selyemkendőként borult
a vetés fölé, hogy utolsó cseppjeit
adja az elmúlás küszöbén álló
életadó növénynek.
Az éj hűvösében egy ember már feni a kaszát,
élén megcsillan az utolsó holdsugár
nap-hasította égi vászon előtt
aratni kezdett az élet-adó halál.

Leave a Reply

%d bloggers like this: