Menj, állíts őrt! – Harper Lee első és legújabb regénye

Őszintén bevallom, hogy Harper Lee Ne bántsátok a feketerigót című könyve óriási hatással volt rám. Atticus és családja testesítette meg mindazt a humanizmust és erkölcsiséget, amit magaménak vallok. A családfő képviseli mindazon értékeket, amelyekkel véleményem szerint az embernek rendelkeznie kell: humanizmus, türelem, becsületesség, igazságosság. Egy igazi erkölcsi iránytű, akire mindig felnézhet az ember, aki sosem követ el hibákat é mindig a lelkiismerete szerint cselekszik. Bár nem ő a történet főszereplője, hanem a lánya, Scout (Jean Louise), akinek lelki fejlődését követjük végig, ahogy majdnem teljesen apjához hasonul. Tökéletes könyv, úgy jó, ahogy van.
Erre jött a hír az év elején, hogy az írónő másik kötete lát napvilágot, Menj, állíts őrt! címmel, amely látszólag az első könyv cselekményét viszi tovább, pedig egy korábban íródott műről van szó. Talán azt mondhatjuk, hogy ez volt a Feketerigó prototípusa, ahol felvázolta a problémát, a szereplőket, a kort és a helyet. Szerkesztője tanácsára akkor nem került kiadásra, és nyugodtan pihent az írónő széfjében. Elolvasva a kötetet, megértem a szerkesztő tanácsát. Kétségtelen tény, hogy nem vagyok az ötvenes évek Amerikájának ismerője, de azt azért tudom, hogy az atomkorszak hajnalán komoly félelem élt az amerikaikban mindentől, kezdve a kommunizmustól, és ebben a félelemmel teli légkörben indultak meg a polgárjogi küzdelmek, melyben a négerek  a fehér többséget megillető jogokat szerettek volna elérni, és végül hosszú küzdelem árán el is érték. A Menj, állíts őrt! ennek a küzdelemnek egy szakaszát mutatja be a Finch családon keresztül. Az írónő annyira határozottan kiáll benne az EMBER mellett, hogy nem léteznek faji különbségek, hogy megírása idején valóban nagyon progresszívnak számíthatott, ma viszont már csak kordokumentum és egy jól megírt regény.
Komolyan, egy nagyon jól megírt regény, igazi katarzissal a végén, de nem tudom, hogy lesz-e rám a későbbiekben olyan hatással mint az eddig egyetlennek és megismételhetetlennek hitt Feketerigó. Mert bizony ez a regény igazi ikondöntés. Atticust lehozza a földre és bizony ő is tévedő-hibázó emberré válik, akinek vannak gyengeségei, hibái, egyes kritikusok odáig mennek, hogy rasszista lett. Aki azonban figyelmesen olvassa a regényt, rájöhet, hogy szó sincs erről, Atticus csakis az igazságot tartja szem előtt és figyelmesen tekint körbe a világban és igyekszik megismerni minden véleményt, legyen mégoly szélsőséges is.
Vele szemben áll a lánya, aki nem képes hideg fejjel gondolkodni, sőt gondolkodni se nagyon, amikor apját és lehetséges jövendőbelijét egy számára elképzelhetetlen szituációban látja. Kihúzzák a lába alól a talajt, hiszen látszólag az egyetlen ember, akire felnézett életében, akihez a viselkedését tudta mérni, most ebben a szituációban másként tesz, mint azt elvárná. Scout számára az a nagy feladat – és így ez a könyv legfontosabb mondanivalója – hogy szembeszálljon apjával, és a saját értékeit képviselje és álljon a saját lábára. A szembeszállás végül nagyon erősre sikerült, Scout csúnya dolgokat vág apja fejéhez, de végül nagybátyja hatására megért mindent és megtörténhet a kibékülés és az elválás katarzisa.
Kép forrása: www.thedrum.com
Scout példája megmutatja, hogy az indulatból való vitatkozás, politizálás sosem vezet jóra, még akkor sem, ha nekünk van igazunk. És bizony Atticus újra példaképként áll elénk, de nem egy elérhetetlen erkölcsi magaslaton, hanem mint egy bölcs vezető, egy őr, aki végig tiszta fejjel gondolkodva vezeti rá lányát arra, hogy legyen önálló véleménye és azt legyen képes megfelelően képviselni. Sokkal komolyabb és talán komorabb ez a regény, mint a Ne bántsátok a feketerigót!, ahol a gyermeki csínytevésekből kinövő erkölcsi tanulságok adják a történet gerincét, ahol a polgárjogi küzdelem talán nem ennyire hangsúlyos, sokkal inkább arra helyezi a hangsúlyt, hogy valódi értékeket közvetítsen. Számomra mindkét regény fontos mondanivalóval bír és minden bizonnyal újra fogom olvasni őket és bátran ajánlom bárkinek.
Szükséges azonban, hogy néhány megjegyzést tegyek a magyar kiadással kapcsolatban. A Geopen kiadónál megjelent könyv küllemre nagyon tetszetős, azonban tele van sajtóhibákkal, több helyen találkoztam betűk felcserélésével vagy éppen kihagyásával. Véleményem szerint egy komoly kiadásnál jobban kellene figyelni, hogy elkerüljék ezeket a hibákat.
Reklámok

One comment

  • Miklós Janzsó által írt utolsó mondatok elolvasása után rohantam megnézni a frissen vásárolt könyvet, és a gyanúm beigazolódott: ez is az Alföldi Nyomda munkája, mint az utóbbi időben vásárolt és ugyanezen bosszantó hibákkal teli több könyv… \”Komoly kiadás\”? Nem értek egyet a különbség- tétellel, tekintve, hogy az árak komolyak, a munka pedig silány.

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s