Tízezer

Mérföldkőhöz érkeztem. A blog ugyanis elérte a tízezer oldalmegjelenítést, ami óriási örömmel tölt el. Hihetetlen jó érzés, hogy ennyien rákattintottatok, olvastátok, lájkoltátok vagy véleményt formáltatok! Amikor elkezdtem nem hittem volna, hogy akár idáig eljuthatok, nem bíztam magamban. De aztán, amikor láttam, hogy egyre többen kezditek olvasni, úgy nőtt az önbizalmam is, hogy igen, megéri írni, hiszen nem csak magamat szórakoztatom vele, hanem másoknak  is nyújt némi szórakozást.
Lassan három éve, hogy elkezdtem a blogolást, ez már a 160. bejegyzésem, ami nem egy kimondottan nagy szám, mert lehetne többet is. Ennek ellenére büszke vagyok arra, amit ez a blog elért. Kitartóvá tett. Bátrabbá is talán. Sok olyan dologról is beszéltem, amiről csak barátok között vagy családban beszél az ember, pedig számít a vélemény. Sok fontos dologról hallgattam, de lehet, hogy a későbbiekben ezek a témák is előkerülnek. 
Megtanultam időközben magamról gondolkodni, önismeretre tanított a blog. Véleményt akartam formálni, meg kellett hát ismernem a sajátomat, mert gyakran kiderült, hogy csak felületes ismereteim vannak, mélyebbre kell ásni.
Néha csak jó volt kiadni az érzéseket, csak írni, hogy jobb legyen, hogy a szomorúságot elűzzem. Vagy csak azért, hogy más is osztozhasson az örömben, amit átéltem (szerencsére ebből volt több, sokkal több). Mindig jó érzés volt kitenni az utolsó pontot, sőt, megkönnyebbülés. Voltak, vannak és lesznek dolgok, amik kiváltják az ezt meg kell írni érzést, és csak akkor nyugszom, ha ezt megtettem. Tudom, hogy valami hajt előre ebben is.
De író-költő még nem lett belőlem. Most kicsit háttérbe szorult, más dolgok kerültek előtérbe, de a felszín alatt ott van a vágy, hogy egyszer írjak valami igazán nagyot. Igen, szeretnék egy regényt írni, de még nem vagyok rá felkészülve. És témát se találtam rá. Talán majd a húszezredik oldalmegjelenítés után belevághatok. De addig még írhatok novellát is, verset is, egyszer csak összegyűlik azokból is egy kötet.
Mióta blogolok, más szemmel nézem a világot, jobban odafigyelek rá, a hírekre, történésekre, hiszen csak így tudok reflektálni. Ha nem is kritikusként, de kritikus szemmel nézem a filmeket, olvasom a könyveket, hogy aztán itt beszámoljak róluk. Nem tudok, de nem is akarok komoly kritikákat írni, csak a véleményemet. Bármit is írok, az enyém csak egy vélemény lesz a sok közül.

Köszönöm, hogy ilyen sokan látogatjátok a blogot, ez ad erőt, hogy kitartsak mellette! Tartsatok ki Ti is!

Leave a Reply

%d bloggers like this: