Abigél – A humanizmus szobra

Érdekes tapasztalat, ha az ember egy ifjúságinak mondott könyvet jóval az iskola elhagyása után olvas el, már olyan tapasztalatok és olvasmányélmények birtokában, amellyel értelemszerűen nem rendelkezhet iskolás korában. Gyakran korholom magam, hogy gimnáziumban szerettem hanyagolni a kötelezőket, így komoly lemaradásban vagyok fontos könyvek terén. Persze azt nem állítom, hogy akkor sem olvastam, csak sok volt a kihagyás. Most azonban, hogy nagy hangsúlyt fektetek a pótlásra és olvasok olyan könyveket, melyeket már el kellett volna, megdöbbenve jövök rá, hogy ezeknek a könyveknek most jött el az ideje. Fel kellett nőnöm ezekhez az olvasmányokhoz, hogy a rejtett kincseit is felfedezzem és értékelhessem a valódi szépségüket. Furcsa kimondani, hogy mennyire éretlen voltam gimnazistaként az irodalom megértéséhez.
Aztán most elolvastam az Abigélt és lépten-nyomon arra gondoltam, hogy ennek nem sok köze van egy ifjúsági regényhez. Számomra a Horthy-korszak egyébként is egy olyan történelmi kor, amelyet minél jobban meg szeretnék érteni, indulatok és elfogultság nélkül természetesen. Ez a történelmi időszak, a második világháború, a nemzet háborús készültségben tartása, a politikai viszonyok mind-mind nagyon hangsúlyosan jelennek meg a könyvben, és ettől lesz sokkal-sokkal több egy szimpla ifjúsági regénynél. És mindezt a borzalmat úgy ábrázolni, hogy az a megjelenésekor elfogadható legyen, korántsem lehetett egyszerű Szabó Magdának.
A felszínen természetesen Vitay Georgina felnövéstörténetével állunk szemben, amelyet megnehezít az új környezet, apjának hiánya, kezdetben társai gyilkos utálata. Mindez aztán apja vallomása után átfordul, hiszen osztálytársai utálkozása átfordul védelmező szeretetbe, Ginának viszont most kell távolságtartónak lenni, hiszen apja a fennálló renddel szemben tevékenykedik, a béke érdekében. Egy olyan világ rajzolódik ki, ahol a háború egy szükséges rossz, fronton harcoló katonáink igazi hősök, míg azok, akik itthon titokban szervezik az ellenállást és küzdenek a békéért, alávaló gazemberek és a nemzet árulói. Vitay tábornok és az árkodi ellenálló is nemzete jövőjéért küzd, ezzel kerül veszélybe az életük.
És ott van a Matula gimnázium, a börtönszerű református leánynevelő intézet, amelyre nyugodtan mondhatjuk, hogy a kor tipikus felekezeti iskolája, ahol rendes hazaszerető leányokat nevelnek példás szigorúsággal. Igazgatója, Torma Gedeon maga a megtestesült szigorúság, aki a szavát mindig megtartja és ez a tulajdonsága avatja igazán fontos szereplővé és szerethetővé, még ha túlzott szigorúsága miatt nem értettünk egyet vele. Mai szemmel valóban furcsa, hogy hasonló nevelési elvek mellett, ahol a kritikus gondolkodás és a valódi kreativitás is hiányt szenved, hogyan lehetett széles körben elterjedt és használatos, és hogyan lehetett így a világra nyitott embereket nevelni? A zárt világnak rengeteg hátránya de előnye is van: a regény végére egy olyan közösséget hagyunk ott Ginával együtt, amelyet a kölcsönös szeretet fűz össze nem csak a kényszer, egymásért mindenre képes leányok közössége ez.

Kép forrása: cultura.hu

És persze ott van Abigél, akinek személyazonosságát nem fogom leleplezni. Ez csodálatos ember, aki áldott tevékenységével segíti a lányokat, hogy az iskola szigorúságát kijátsszák és fontos problémáikat megoldják. Abigél a Matula védőszentje, aki mindenkire vigyáz, önzetlen szeretete legendává nemesíti alakját. Még a szerelmet, saját boldogságát is beáldozza, hogy Abigél álarcában a segítésben lelje meg igaz örömét.
Olvasás közben gyakran azt vettem észre, hogy jobban tudok azonosulni a tanárok karakterével, mint a diákokéval. Persze nem is olyan rég volt, hogy diák voltam, de mióta átálltam a katedra másik oldalára, sokkal jobban belelátok a tanári munkába, így könnyebben azonosulok is vele. Szabó Magda olyannak rajzolta meg Kőnig tanár urat, ahogy egy latin szakosnak ki kell néznie, egy igazi különcnek, valahogy olyan, amilyennek magamat is gondolom. Garas Dezső filmbéli alakítása ezt a képet csak megerősítette. Ha mégse ilyen lennék, akkor nagyon szeretnék ilyen lenni.
Az Abigél egy nagyon jól felépített könyv, kiválóan megrajzolt karakterekkel, feszültséggel, ráadásul nagyon jó stílusban megírva, csak úgy faltam. Élmény volt minden perc, míg olvastam. Köszönettel tartozok mindenkinek, aki tanácsolta, hogy olvassam el.

Leave a Reply

%d bloggers like this: