Szomorú vasárnap

Lassan nem lehet úgy létezni a világban manapság, hogy ne a holnaptól életbe lépő vasárnapi üzletbezárásokról essék szó. Ezt fújja a tévé és a rádió, de netes berkekben is ez a legfelkapottabb téma. Nem akartam beleszólni, mert ez is csak egy a kormány hülyeségeiből, politikáról meg elvből nem beszélek. De amikor már mindenki erről beszél az ember környezetében, akkor az már igazán fontos. És örüljünk, mert végre eljött a szabad vasárnap ideje!
De vajon miért nem örül az emberek többsége? Miért azt hallani lépten-nyomon, hogy mennyi hátulütője van ennek a törvénynek. És ezt nem a tévében és a rádióban mondják illetékes bólogatók, hanem a hús-vér emberek odakünn az utcán. Kevesebbet dolgozhatnak, kevesebb pénzért, hogy még nehezebb legyen az egyébként sem könnyű megélhetésük. Vagy egyáltalán nem is lesz szükség a munkájukra, hogyha csak hat napot kell dolgozni. Na és mikor vásárol be az, aki végigdolgozza a hat napot? Annyi de annyi kérdést vet fel ez a vasárnapi üzletbezárás. De miért? Van ennek logikus magyarázata?
A kormány állítása szerint igen. Ők nem vasárnapi üzletbezárásként tekintenek az ügyre, hanem szabad vasárnapként. Egy olyan nap lesz ez a héten az ő szemükben, amikor a család végre együtt lehet, az embereknek lesz idejük egymásra, és végre otthon tölthetik a vasárnapot és nem a bevásárlóközpontokban shoppingolva költik el kevéske pénzüket. Szabad vasárnap, szabad a csók és szabad a tánc. Egyes rosszmájú megszólaló szerint azért szabad a vasárnap, hogy az embernek legyen ideje elmenni a misére. Ez azért erős túlzás, akinek igénye volt rá, eddig is elment, aki pedig eleddig nem járt, az nem most fogja elkezdeni, mert a kormány megadta rá a lehetőséget. 
Persze szép az elvi elgondolás, hogy a családok a vásárlás híján majd otthon maradnak, esetleg kirándulnak, vagy elmennek a meccsre közösen, mert mindenki otthon van. Ha ezzel helyre lehetne hozni az egy-egy családon belül feszülő ellentéteket, akkor támogatom. De félő, hogy ez nem old meg semmit, sőt szerintem csak ront a helyzeten. Egyébként is szomorú dolog, hogy központilag bele kell nyúlni a családok életébe. 
Ha a boltok be is zárnak, a kocsmák nyitva lesznek. És erről többet nem is kell mondanom, mindenki tudja mire gondolok. Csak aztán nehogy az legyen, hogy a szabad vasárnapon mindent szabad…
Hogy én mit gondolok? Engem személy szerint nem nagyon érint. Korábban, amikor még szintén nem volt vasárnap bolt nyitva, akkor is jól voltam, aztán akkor is, amikor már lehetett vasárnap vásárolni. Persze könnyebbség volt, hogyha elfelejtettem venni valamit, vasárnap is megvehettem. De most nem fog tartani semeddig sem, hogy megtervezzem a napomat, a bevásárlásomat. Talán kicsit céltudatosabb leszek. Nekem tehát teljesen mindegy, hogy van-e bolt nyitva vasárnap vagy nem. De mi lesz azzal a nagy többséggel, akit érzékenyen érint?
Még egy másik dolog is idekívánkozik. Hányszor szóltam már az ellen, hogy milyen megosztott az ország, a politikai ellenfelek valóságos harcban állnak egymással. A kormányellenes kritikus tömeg, csúfolódik a kormány hívein, azok pedig ocsmány szavakkal küldik el melegebb éghajlatra a csúfolódókat. De miért is? Én sem vagyok kimondott kormánypárti, de bárkivel hajlandó vagyok leülni, beszélgetni, megismerni egymás érveit. Nem az ugatásból élünk és értünk. Egyet kérek:
“Legyen béke, szabadság és egyetértés”

Leave a Reply

%d bloggers like this: