Az operett csodája – Ez történt Bécsben kritika

Nem is tudom, hol kezdjem, annyira elevenen élnek bennem az emlékek a tegnapi szegedi operett-előadás után. Nem vagyok operett-rajongó, de amit tegnap a színpadon láttam és hallottam, az maga volt a csoda. Ennyi ártatlanság, báj, kellem és nem utolsó sorban szeretet régen volt egyszerre jelen olyan előadásban, amit volt szerencsém látni. Az Ez történt Bécsben című operett, aprócska hibáinak ellenére is, a legszeretetreméltóbb előadás volt, amit valaha láttam.
Hatalmas kíváncsisággal ültem be a színházba, hiszen az operett szerzője egy igen tehetséges ifjú hölgy, Iván Sára, a szegedi egyetem Zeneművészeti karának hallgatója. Ráadásul az egyszeri, januári bemutató után tűzte újra műsorra a színház, ami azt is jelentette, hogy a darab kedvező fogadtatásra talált. Ezért úgy éreztem, hogy el kell mennem megnézni az előadást, hogy saját szememmel és fülemmel is meggyőződhessek arról, hogy mennyire jó a darab.
Forrás: szinhaz.szeged.hu
És nagyon jó volt, egyszerűen fantasztikus!! Pedig semmi különleges nem volt benne, amit akár egy kezdő operett-néző ne látott vagy hallott volna. Csodálatos volt a zene, többszöri hallás után már biztosan azt dúdolnám írás közben, bár egyes taktusai még mindig visszhangzanak. Nagyívű szerelmi áriák és bolondos énekek váltják egymást, volt egy-két rész, ahol elérzékenyültem. A történet igen egyszerű: a szerelem diadala ez, igazi happy enddel. Mindenki megtalálja a párját, még akkor is, ha a szálak közben összekuszálódnak és minden elmúlni látszik. A szerelem erősebb kötelék mindennél, ezt tökéletesen bizonyítja a darab. Ezt az operettet nem a karakterek és a történet bonyolultsága és tökéletes dramaturgiája miatt lehet szeretni. Ezek a karakterek viccesek, szórakoztatóak és ártatlanok. Igazából Vera és Alfonz szerelme a fő szál, nekem mégis Pique és Carolin kettőse a tetszik. Bécs főhercegének, Lipótnak a félkegyelmű, dadogó, lepkegyűjtő fia beleszeret a Párizsból érkezett szobalányba. Kettejük közös éneke, a Bonjour megidézte számomra azt, ahogy két szerelmes bohókás sétát tesz a Szajna partján. De ugyanígy szimpatikus Pique szerelmes dala, melyben szívét a lepkékhez hasonlítja. A harmadik szerelmespár Elza (Vera húga) és Rudolf (Alfonz barátja), akik a legszebb duettet énekelték.
Forrás: szinhaz.szeged.hu
Minden dicséretem a színészeké. Mivel elég közel ültem, láttam rajtuk, hogy élvezik a darabot, úgy tűnt, hogy minden perc, amit a színpadon tölthetnek, az ajándék. Egy gyönyörű gesztus a szerző felé, hogy ekkora beleéléssel játsszák és éneklik a darabját, hogy aztán elindíthassák a siker felé vezető úton. Csodás összefogás eredménye volt ez a darab, ezt az előadás végi vastapsnál semmi sem bizonyítja jobban. Nekem személy szerint az volt a legszebb dolog, amikor a szerzőt behívták a végén meghajlásra. Azt a hatalmas mosolyt, azt a boldogságot az arcán láttam, azt nem lehet feledni. Szeged büszke lehet fiatal zeneszerzőjére, aki egy olyan operettet komponált, ami minden kétséget kizáróan a legszórakoztatóbb előadás volt, amit valaha láttam. Győzött a szerelem és ennél nem kell több!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s