Csupasz valóság – Mezítelenül kritika

     22 évvel ezelőtt készült Mike Leigh sok-sok díjjal kitüntetett alkotása, a Mezítelenül (Naked), amely még mindig abszolút mértékben aktuális. Az akkor üresnek és fájdalmasan sivárnak érzett és láttatott világ ma is ugyanolyan. És Johnny-ból is egyre több van. Ez a film úgy mutatja meg a valóságot, ahogy van, nem kertel, nem ámít. Nem szól semmiről közben, de ugyanazt látjuk, ha az ablakon kinézünk, vagy a városban sétálunk. A nihilt. És közben tekerem a fejem jobbra-balra, hogy én ezt nem hiszem el, nem akarom elhinni. A film fájdalmas, szomorú látlelet a ma emberéről, az elidegenedett világról, amelyben a szeretet is csak röpke pillanatokra nyújt gyógyírt.

     A film története egyszerű: Johnny Manchesterből menekül Londonba, ahol előbb az exénél kap szállást, de a vére űzi tovább és tovább, nem tud megmaradni sehol. Igazi hontalan, de nem hajléktalan. Egy züllött értelmiségi, egy olvasott és pallérozott elme, aki valami módon beleőrült ebbe és képtelen a normális életre. Kedves gesztusoknak híján van, pedig képes lenne rá, ahogy a szeretetre is képes lenne, de eltaszítja. Az emberek menekülnek előle, de ő is menekül az emberiség elől. Nem tudja, hogy hová, de mindig mennie kell. Nevezhetjük akár prófétának is (betéve tudja a Bibliát), aki leáll vitatkozni bárkivel, de meggyőzni nem tud senkit. Olyan élet az övé, amit senki sem kíván magának.

     Vele szemben ott van Jeremy, aki a hiú modern ember mintapéldánya. Van jó munkája, sok pénze, még a kinézetével sincs semmi problémája. A felszín alatt azonban egy felettébb erőszakos, szexmániás valaki, aki a nőket nem partnerként, hanem tárgyként kezeli, igazi szexuális bűnöző. Ráadásul nem akar megöregedni, ennek minden látszatát elkerülni igyekszik. Valahogy vele sem tudunk azonosulni.
     A nők pedig csak játékszerek mindkét férfi életében. Megdugják őket (szebb szót erre sajnos itt nem lehet használni), erőszakosak velük. Sophie mindkét férfinak megvolt, de ő valahogy belehabarodott Johnny-ba, a ragaszkodása félelmetes, a férfi nem is bírja, menekül előle, a kötöttségek elől. Sophie egy narkós prosti, akinek láthatóan fáj a férfi elutasítása, de ő maga sem képes a változásra, így az élete ugyanolyan gyötrelmes marad.
A film egyetlen boldog pillanata

     Talán az egyetlen pozitív szereplő Johnny exe, Louise, akinek van munkája, rendes albérlete, bár ő sem boldog. Johnny felbukkanása felzaklatja, hirtelen ő sem találja a helyét a világban. Az addig szilárdnak hitt élete felfordul, a férfi jelenléte miatt már a munkájában sem leli örömét. Amikor Johnny félholtan, összeverve csenget be hozzá, újra fellángolnak benne a régi érzések, és szívesen ápolja. Majd miután a férfi már jobban van, mintha helyreállna köztük a béke, Louise elhatározza, hogy felmond és visszaköltözik Manchesterbe és megkéri Johnny-t, hogy tartson vele. Igent mond rá, de aztán, ahogy a nő elmegy otthonról, ő is nekiindul, menekül tovább. Szegény Louise, újra csalódnia kell, és hiába a szeretete, a szeretetéhsége, ő sem lehet boldog, az a pillanatnyi boldogság, mikor a hazaköltözésről beszélnek, csak illúzió.

     Megdöbbentő volt látni, hogy mennyi sivárság van a világon, az örök optimista lelkem tiltakozik ez ellen és fáj, hogy ilyen a világ. Engem ez a film arra ingerel, hogy még boldogabbá tegyem magam, a környezetem, mert tudom, hogy ezt lelketlen, szeretet nélküli világot nem szeretném magam körül látni.
Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s