Fussunk!!!

Lassan eltelik egy hónap az évből, és azt kell mondanom, hogy jól haladok az újévi fogadalmammal, mely szerint igyekszem minél egészségesebben élni, sok gyümölcsöt enni és sokat mozogni. Mindezen kívül pedig amire csak lehet, időt szakítani. Felfedeztem a színházba járás örömét, de a könyvekben is szívesen lubickolok. Nem is értettem például, hogy gyermekkoromban miért nem olvastam el a Micimackót. Most viszont az olvasás-kihívásnak hála, újra előkerült és nagyon élveztem, hogy erre a kis időre gyerek lehetek újra.
Itt van azonban a futás, ami egyre fontosabbá kezd válni az életemben. Korábban nagyon ritka volt, hogy magamtól nekiinduljak és hosszú perceken át csak fussak és meg se álljak. Legalábbis a gimnáziumban és egyetemi éveim alatt ez volt a helyzet. Általános iskolában pedig még szerettem futni, sőt az osztályban az öt legjobb hosszútávfutó közé tartoztam. Szívesen jártam mezei futóversenyre, amit az iskolánk rendezett, bár helyezést sosem értem el, de a távot (3 kör a Csónakázó-tó körül) mindig lefutottam. Emlékszem mekkora esemény volt ez 15-20 évvel ezelőtt…
Az utóbbi egy-két évben aztán megint beütött nálam a sportolhatnék, amit leginkább az úszásban és a biciklizésben éltem ki. Bár mindkettőt nagyon szeretem, az úszás sajnos nem olcsó mulatság, hogy az ember hetente többször rászánja magát, pedig szívesen tenném. A biciklizés meg nyári program. Nem elhanyagolható azonban az okostelefonok szerepe és az azon található sporttal kapcsolatos applikációk szerepe. Szeretjük mérni a teljesítményünket, kíváncsiak vagyunk rá, hogy mennyi km-t tettünk meg, milyen átlagsebességgel stb. Ez vitt el először futni is. A kíváncsiság, hogy mennyit bírok. Eleinte csak ritkábban futottam, voltak időszakok, amikor többször futottam egymást követő napokon, aztán hónapokig semmi. 3-4 km volt amit akkor tudtam, ami ma már nevetségesen kevésnek tűnik, de akkor ezekkel is megszenvedtem. Valahol el kell kezdeni, ezért is becsülök mindenkit, aki akár csak 1-2 km-rel, de elkezdi a futást és inkább a mozgást választja a tévé előtt ülés helyett. 
Karácsony előtt kezdtem el újra futni, elsőként azzal a céllal, hogy jó lenne fogyni kicsit a pocakomból, hogy karácsonykor férjen belém valami, de azért mégse guruljak el. Jól is esett az a három-négy alkalom, és megérett bennem a gondolat, hogy ezt karácsony után is folytatni kell. És azóta rendszeresen futok, hol többet, hol kevesebbet, még a zord időjárási körülmények sem állítanak meg. Azóta már többször sikerült 10 km fölé eljutnom, aminek nagyon örültem. Most a 20 km a cél, pontosabban a félmaraton, egy versenyen mindenképpen részt szeretnék venni idén, ez a legfontosabb cél. De úgy érzem erre sincs szükségem, hogy motiváljam magam a futásra. Néha vissza kell fognom magam, mert mennék akkor is, ha a lábam épp nem is bírja. Egyszerűen csak jólesik a futás, és szükségem van rá. Aki fut, az biztosan érti, hogy miről beszélek. 
Egy régi, húsvéti történet jut eszembe. Egy cipőt kaptam ajándékba, ami a nyúlcipő nevet viselte. Ez egyet jelentett nekem a gyorsasággal, a futással, úgy éreztem, ha ez rajtam van, akkor nagyon gyors vagyok 🙂 Most már új nyúlcipőm van és csak futok és futok…

Egy hozzászólás

  1. Köszönöm neked a cikket, kedvet kaptam a futáshoz. De most csak teremben, mert engem még vissza tart a zord időjárás. 🙂 Szép napot, egy rendszeres olvasód.

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s