Ez nem Shakespeare – Ahogy tetszik, ahogy a színházban láttam

Színházlátogatással kezdtem az új esztendőt. Egy Shakespeare-darabra, az Ahogy tetszikre ültem be, de sajnos az előadás nem nyerte el a tetszésemet. Ahogy kijöttem a színházból, éreztem, hogy volt valami furcsa ebben az előadásban. Nem voltam csalódott, hogy egy rossz darabot láttam, de az előzetes várakozásaimat messze alulmúlta. Úgy gondoltam, hogy egy vígjáték az minimum vicces, de itt leginkább sírni támadt kedvem. Az előadás végén a nézőtéri taps mindent elárult. Unott volt és halk, a színészek is csak megszokásból jöttek vissza másodjára meghajolni, mert a közönség már nem igényelte.
Nem tudtam eldönteni, hogy miért nem működött a darabban semmi. Aztán, hogy legyen összehasonlítási alapom, gyorsan elolvastam a művet. Megnyugtatott, hogy Shakespeare jól írta meg (Nádasdy Ádám fordítása pedig zseniális), vicces, jó a történetvezetés és megvan az áhított happy end. Ha nem egy vígjáték lenne, akkor ezt kár is lenne várni, de nekem ebben a történetben szükségem volt egy boldog befejezésre, és Shakespeaere így is írta meg, de a rendezés egy végtelenül pesszimista hangvételű zárást adott a darabnak.
Bár nem vagyok avatott színikritikus, de véleményem van a darabról. Bár messze ültem és a színészek arcjátékát nem tudtam megfigyelni, de ezen túlmenően is több olyan dolgot vettem észre, ami nem igazán tetszett, és a darab utólagos ismeretében nagy melléfogásnak gondolok. Amíg az eredeti darab történetvezetése világos, addig Keresztes Attila rendezésében rengeteg minden kimaradt, amivel komoly bukkanókat iktat az előadás megértésébe. Nem tudunk meg semmit Orlandóról sem testvéréről, Olivérről, kettejük viszályáról, Orlando karaktere a shakespeare-i darabban igazán összetett, ebből nem sokat láttam viszont. Aztán ott van a bolond, a vígjátékok legfontosabb szereplője, az elsődleges humorforrás. Nádasdy fordításában a bolond szövege valóban vicces és lehet nevetni rajta gyakorta, de ebben a rendezésben annyira túl van játszva, hogy még a valóban humoros kiszólásokon sem mindig tudtam nevetni. Amit aztán végképp nem tudtam értelmezni, az egy rózsaszín nyúl volt, ami néha mackónak öltözött és néma szereplőként mászkált ide-oda a színen. A nézőtéren ülő iskolás gyerekek persze jót derültek ezen, a maci tényleg aranyos volt, de ottlétének értelmét nem tudtam megfejteni.
Forrás: tiszatajonline.hu
Rosalinda mint valami emós csaj, tele világfájdalommal jelenik meg a színpadon, ami annyiban jogos is lenne, hogy apja száműzése után szinte fogolyként tartják az udvarnál. De Shakespeare sokkal vidámabbnak írta, az őt alakító színésznő próbálta is viccesebben néha, de ez túlságosan is erőltetett volt, nem jött igazi természetességgel. A szerelmi cívódása Orlandóval is viccesebbnek tűnt, mikor olvastam, míg a színpadon egy kiábrándult Orlandót láttam és egy görcsösen szerető-ragaszkodó Rosalindát, aki legszívesebben kitörne férfiúi álruhája mögül, de nem lehet, így csak szenvedés, amit csinál. 
Forrás: szinhaz.szeged.hu
Az Ahogy tetszik a vidám és mindent legyőző szerelem története az én olvasatomban. Az ardeni erdőbe menekült emberek, bár rejtőzködnek, mégis szabadok, szabadon szerethetnek, bolondozhatnak, élhetik világukat. Beteljesül minden szerelem, házasodik mindenki, ráadásul az előzött Herceg is visszakapja a trónját, minden ingó és ingatlan vagyonnal együtt. Vagyis igazi boldogság a vége. A rendezés viszont nem ezt sugallja. Nincs beteljesült szerelem, Orlando belefáradt a sok hitegetésbe, hiába minden kísérlet Rosalinda részéről. Keresztes Attila rendezésében egy mulattató vígjáték egy nagyon pesszimista világot sugalló darabbá válik, amit csak hangsúlyoz a zene, a minimalista díszlet, a kosztümök. Egy modern feldolgozásról van szó, de nem ez a legnagyobb baj. Bár én jobban szeretem ha egy Shakespeare-darab hagyományosan van előadva, nem zárkózok el a modern adaptációktól, ha az mondanivalójában nem tér el az eredetitől. Egy erénye azonban mindenképpen van az előadásnak: elgondolkodtam rajta, kézbe vettem az eredetit. Ha nem is értek vele egyet, mert nem értek vele egyet, én hiszek a szerelem erejében, elismerem, hogy a dologról lehet másként is gondolkodni. Nem volt rossz darab, de jó sem, de legalább megtapasztaltam valami újat.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s