B.U.É.K. 2015 és ajándék vers

Ez az év nagyon jó volt! Nem is tudom, hogy mikor volt ennyire jó évem ezelőtt. Sikerek a tanulásban, munkában, ráadásul kultúra területén is nagyot léptem előre. Mégis a legjobb ebben az évben az volt, hogy sok kedves emberrel köthettem barátságot, akár a munka révén, akár a Művészetek völgyében. Rengeteg jó pillanatot köszönhetek nekik, végre nem érzem azt szilveszter éjjelén, hogy nem tartozom sehová. Persze nem feledkezem meg a korábbi barátságokról, amelyek még szorosabbak, mint régen, és a családom szeretetéről, ami mindig ott lesz nekem. Ennél többet azt hiszem nem nagyon kívánhattam az évre.
Idén nem sokat írtam, nem nagyon jött az ihlet. Vagy csak lusta voltam az íráshoz. Ezt ki-ki döntse el. Pedig annyi minden történt kis hazánkban, amiről írni lehetett volna, de inkább nem tettem. Megmaradtam a filmkritikáknál, és elkezdtem könyvekről is írni. Sokat olvastam, úgyhogy volt miről írnom, maradt jövő évre is.
A novellákkal, versekkel adós maradtam. Nagy elánnal terveztem, hogy író leszek, de be kellett látnom, hogy még nem értem meg erre a feladatra. Az is igaz, hogy fantázia híján voltam ebben az évben, nem jutott eszembe jó novellatéma, vagy ha eszembe is jutott, nem írtam le. Ezért is feneklett meg az a hajó. Bár amilyen optimista természetű vagyok, hiszem, hogy jön még dagály…
A Művészetek Völgye jár folyton az eszemben. Annyi élménnyel gazdagodtam, hogy azt felsorolni képtelenség, de a szívemet melengeti, ha rá gondolok. És persze arra is, hogy jövőre is ott leszek, már megvan a jegyem. Újra vár a Völgy, tíz nap Kapolcs, pihenés és szórakozás és reményeim szerint újra találkozás a barátokkal. Ez éltet, ez tartja bennem a lelket.
Kell is, mert a jövő év különleges lesz. Betöltöm a harmincat, amit sokan nehezen dolgoznak fel, én inkább felkészülök rá. Készül a bakancslistám, hogy mit is kell addig megtennem. Bár nem változik ezzel semmi, de azért jó, ha vannak apró célok is a nagyok mellett, amiket el kell érni.
Reménykedve várom az új évet, remélem meg tudom tartani a fogadalmaimat (nem szoktam újévi fogadalmat tenni, de most nagyon elszánt vagyok), remélem, hogy elérem azt, amit szeretnék. Nem nagy dolog, de a világot jelentené számomra…
Mindezt egy versbe is foglaltam:

Köszönöm az évet Istenem,
sokat tettél érettem.
Sikert adtál, mellém álltál,
barátokkal elhalmoztál.

Istenke, figyelj most,
jövőre jó lapokat ossz!
Betöltöm a harmincat,
Hadd mulassak nagyokat!

Nem kérek krőzusi kincseket,
csak boldogságot adj nekem,
szerelmet, hosszút, sírig tartót,
s nem is lesz más óhajom.

Leave a Reply

%d bloggers like this: