Tüskevár és Téli berek – egy felnövés igaz története

Ismételten könyvajánlóval jelentkezem, ráadásul egyszerre két kötetet szeretnék mindenki figyelmébe ajánlani. Ahogy azt már korábban többször is megemlítettem, hogy Fekete István a kedvenc íróim egyike, akinek a hatása a gondolkodásom fejlődésére vitathatatlan és elég régóta tartó. Két könyvvel kezdődött: Tüskevár és Téli berek. Ez a két regény, még ha nem is az írói pályafutás csúcsteljesítményei, akkor is óriási hatással vannak egy felnövekvő ifjú lelki világára, ahogy anno az enyémre is hatással volt. Sok szép felnövéstörténetet ismerünk, számomra mégis ez a két könyv az etalon, mert ebből megtanulhattam mindent, amire csak szükségem lehet.
Nem tudom összeszámolni, hogy hányszor olvastam már ki ezt a két kötetet, mióta először a kezembe kerültek, de nagyot nem tévedek, ha ez a szám tíz fölött van. És jólesik újra és újra kézbe venni és végigkísérni hőseinket a felnövés rögös útján, bölcs tanítójuk óvó szemeitől kísérve. És a berek mindig lenyűgöz, a szemeim előtt ott van a Zala, a Kis-Balaton, a gunyhó, a kiszáradt fa a rétisassal a nádas közepén. Kicsit mindig olyan, mintha én is ott lennék.
Azt hiszem, hogy egy Matula bácsi mindenkinek kell. Mindenkinek kell egy ilyen bölcs nevelő, aki annyira tisztán látja az életet és látja a buktatóit, ismeri a rábízott tanítványokat, mindig tudja, hogy mi a célravezető. És Matula Gergely nem csak Tutajosnak és Bütyöknek adja a jótanácsait, hanem minden olvasónak, legyen az gyerek vagy felnőtt, mert ezekre a tanácsokra mindig szükség van.
Nem szégyen bevallani, de elég sok hasonlóság van/volt köztem és Tutajos között. Én is gyakran voltam ilyen kelekótya és önfejű, aki saját utakat választ, ahelyett, hogy a rövid és egyenes úton járna, ami sokkal-sokkal könnyebb. Ezért is volt nekem oly nagy szükségem, hogy elkísérjen ez a két könyv a felnőtté válás útján és azóta is.
És emellett Fekete István igazán bölcs író, aki úgy ismeri a természetet, mint egyetlen más író sem. Tudja és tiszteli azokat az íratlan és ősi szabályokat, ami alapján a természet működik és ezt olyan expresszív módon képes kifejezni, mint senki más. Ebből villant meg egy keveset ezekben az alkotásokban, mintegy kedvet csinálva az életmű elolvasásához. Legalábbis nálam, hiszen ezt a két könyvet még sok másik követte és boldogan merültem el a többi kötetekben. Az olykor kicsit filozofikus és kicsit talán misztikus leírások csodás összhangban vannak az emberi dolgokkal, a humanitással. Talán ez Fekete István műveinek lényege: ember és természet feltétlen tisztelete és szeretete.
Sajnos gyakran hallom, főleg fiatalabbaktól, hogy nem olvasták, nem szeretik a Tüskevárt. Lehet, hogy kicsit eljárt fölötte az idő és nem olyan modern, mint egy Szent Johanna gimi, de azért adjunk neki egy esélyt. Vegyük elő később, mikor már nem a kötelező olvasmányok között szerepel, hanem csak azért olvassuk, mert szeretnénk tanulni kicsit, szeretnénk látni egy világot, ami már nincs, de mégis közel áll hozzánk. Az én szívemhez biztosan…
Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s