Népdalok, Kapolcs, Közösség

Kapolcson mindig tanul az ember valamit. Emberségről, közösségről, hagyományról és összetartásról. Sok mindent tudnék írni a Művészetek Völgyéről és annak az életemre gyakorolt befolyásáról, de most csak az egyik számomra fontos aspektusára szeretnék kitérni. 
A Kapolcson töltött tíz nap alatt messzebbre jutottam a magyarságom megértésében, mint előtte bármikor. Eddig leginkább a politika mérgezte meg a magyarságomhoz való viszonyomat, és nehezen fogadtam be mindazt, ami a jobboldali politizáláshoz kötődött. Másrészről fontosabbnak tartottam az egyetemes emberi értékeket és utána jött minden, ami magyar. Européernek gondoltam magam, aki elsősorban világpolgár és utána magyar. Nem letagadni akartam a magyarságomat, csak azt éreztem, hogy egy olyan politizálás sajátítja ki magának, amellyel nagyon nem értek egyet. Pedig szerettem korábban is a népművészetet és ezt a belső konfliktust nehezen tudtam feloldani. Azt hittem, hogyha népdalokat énekelek esetleg elkezdenék néptáncolni, azzal azt a látszatot kelteném, hogy elköteleztem magam egy adott politikai oldal mellett.
A kapolcsi tíz nap viszont megmutatta, hogy semmi okom nincs arra, hogy a népi kultúrát megtagadjam, mert igenis szerves része lehet az életemnek, és nem kell letagadnom. Azt hiszem volt bennem valamiféle megfelelési kényszer a külvilág felé, az ismerőseim irányába, mert igazi liberálisnak akartam látszani, ezzel elnyerve többek szimpátiáját. Nem megjátszás volt, ha valaki erre gondolna, mert a liberális értékrend nagy szerepet játszik az életemben, ahogy a konzervatív értékek közül is sokat elfogadok. Csak szimplán elnyomtam magamban a népi kultúrához való kötődésemet. De ma már tudom, hogy a kettőnek együtt kell szerepelnie az életemben, mindkettő egyenlő fontosságú. Másrészt hogyan érthetnék meg más kultúrákat, ha a sajátommal nem vagyok tisztában, sőt el is nyomom magamban?
Meg kell ismernem a magyar hagyományokat, népszokásokat, népdalokat és természetesen az irodalmunkat is, mindenféle sallang nélkül, ahogy a történelmünket is, világosan látva abban a konfliktusokat, az összefüggéseket. Mindenben megkeresni az értéket, mert az ott van mindenben. Népben gondolkodok és nem nemzetben. Magyarok, bárhol is élnek a világban, ugyanazokkal a hagyományokkal rendelkeznek, összeköt bennünket a csodás anyanyelvünk, bárhol is éljünk. Mert nem számít hol élünk, mert a kultúra láthatatlanul átsző mindent, bennünk él elpusztíthatatlanul. 
Kapolcson közösen énekeltünk népdalokat, amiért is nagy hálával tartozok önkéntestársaimnak, akiket immár a barátaimnak tartok, hogy elhívtak a népdaléneklő karaoke-ra, mert ez fedeztette fel velem, hogy nem csak a modern zenei irányzatokban van fantázia és jövő, hanem bizony a népdalok is hasonló funkciót tölthetnek be. Ezek az esti mulatságok igazi közösséggé kovácsoltak minket, és én nagyon élveztem ezeket a közös énekléseket. Bár nincs túl jó hangom, mégis nagy beleéléssel énekeltem az újonnan megismert népdalokat, mert éreztem, hogy ezek valahol bennem vannak, a részeim. 
A Művészetek Völgye bizonyítja, hogy a kultúrák sokfélesége nagyon jól megfér egymás mellett, nincsen fekete és fehér, hanem minden színes, de ezt már számtalanszor leírtam itt a blogon. Megtapasztalni mégis más, és sokkal hatalmasabb élmény, mint gondolkodni és írni róla. Egyszóval: Köszönöm Kapolcs!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s