Nem csitulnak az Eurovíziós Dalverseny keltette hullámok, az osztrák előadóművész még jó darabig téma lesz. Én azonban most nem róla szeretnék beszélni, sokkal inkább egy zenekarról, mégpedig egy nagyon színes csapatról, az izlandi Pollapönk zenekarról. Amit ezek a srácok a színpadon műveltek, na és persze azon kívül is, az mutatja meg számomra az igazi emberséget, az igazi humanitást. Jó példái annak, hogyan lehet propagálni az elfogadást, a megértést, a másik ember szeretetét úgy, hogy az ne sértsen senkit (Conchita Wurst előadása, bármennyire is elnyerte a tetszésemet valóban provokatív, és akár sértő is lehet), sőt játékosan, szinte gyermeki örömmel tudják bemutatni.

Aki olvasta a Táskát varrtam című bejegyzésemet, az nem is fog csodálkozni, hogy miért is fogott meg a Pollapönk már első blikkre. Mindegyikük másféle színű öltönyben állt a színpadon, ráadásul erőteljes színeket viseltek, amelyek egymástól is nagyon eltértek. Aztán elkezdtek zenélni, ami egyébként nem volt se különleges, se virtuóz, egy nagyon egyszerű dallam, ami leginkább az egyszerűsége miatt is könnyen megjegyezhető. Aki figyelte, az jól láthatta, hogy fülig érő mosollyal zenéltek (a mosoly viselésére a dalszöveg is buzdít). Lehet az ilyet nem szeretni?

A daluk, a No prejudice, vagyis Le az előítélettel (talán ez jól visszaadja a címet) a lehető legegyszerűbb módon hívja fel a figyelmet a toleranciára. Talán legfontosabb üzenete a következő: everybody looks the same on the inside – belül mindenki hasonlóan néz ki, vagyis belül ugyanolyan emberek vagyunk, mint bárki más. Nem számít a kinézet, sőt igazából semmi sem, csak az, hogy egymásban az EMBERT lássuk, csupa nagybetűkkel. És ez az üzenet különösen fontos egy olyan korban, amikor a másik ember megbecsülése kezd kiveszni.

A Pollapönk egyébként többségében gyerekdalokat játszik, talán ezért is választották ezt a formát, ezt a fajta játékosságot, mert így az üzenet nem csak a felnőttekhez, de a gyerekekhez is eljut, ami még nagyobb fontosságú, mert a jövőért ezzel tesznek a legtöbbet. És a gyerekek meg is hálálják a zenekar kedvességét és rajzokkal árasztották el az együttest, amelyeken természetesen a zenekar látható. Nagyon megható végignézni azt sok rajzot, mert ezek a szeretet bizonyítékai.

A dal szövegét is ide másolom. Énekeljük együtt!!

No prejudice