Főnixmadár

Hosszú idő után újra leültem a tévé elé, hogy végigkövessem az Eurovíziós Dalfesztivált. Kállay-Saunders András várható jó helyezése sok embert ültetett a képernyők elé, hogy drukkoljanak a magyar versenyzőnek. Azt hiszem nem is csalódtunk, hiszen András a kiváló ötödik helyezést érte el. Ismerősökkel beszélgetve a verseny előtt jómagam is úgy tartottam, hogy az első tízbe be fog kerülni. És így is lett. Kiváló, lendületes előadás volt, és ahogy előtte elmondta, önmagát adta, és azt hiszem ezzel kenyerezte le igazán a nézőközönséget.
A legnagyobb ováció mégsem neki, hanem az osztrák versenyzőnek, Conchita Wurstnak szólt, aki aztán nem véletlenül lett a verseny győztese. Voltak nagyon jó dalok, sőt kimondottan színvonalas volt a verseny, egy-két nótát leszámítva, de nem sok dalnál éreztem, hogy libabőrös leszek. Az osztrák énekesnő dala viszont épp ilyen volt, könnyen a hatása alá kerültem. És a végeredmény jól mutatja, hogy nem csak én éreztem ezt. És azt is jól mutatja, hogy egy ilyen versenyen nem számít más, csak a dal, és hogy az miként van előadva. 
Minden elismerésem mind Conchita Wurstnak, mind pedig az osztrák televíziónak, akik őt indították a versenyen, hiszen a hölgy semmiképpen sem nevezhető hétköznapinak. Ritkán látunk ugyanis szakállas nőt, bevallom első ránézésre én is furcsálltam a dolgot. Aztán meghallottam énekelni és nem volt több kérdés. Nem számít, hogy ki honnan jön és mit csinál magával, hogyha ilyen színvonalú produkcióra képes. 
Az meg egyenesen felháborít, amikor politikát látnak bele ebbe a győzelembe. Igen, egy transzvesztita énekes győzött, és nem azért győzött mert felsőbb körök így akarták, hanem mert tetszett az embereknek a dala. Ebbe nem kell belelátni semmi mást. Természetesen nagyon bátor dolognak tartom Conchita Wurst kiállását, és azt, hogy nem akar megfelelni senkinek, egyedül saját magának. És látjuk, hogy a teljesítmény úgyis meghozza az elismerést számára. Örülök, hogy vannak ilyen emberek, akik fel merik vállalni önmagukat, még akkor is, hogyha nagyon extrémek. És még örömtelibb számomra, hogy a szavazók is értékelték ezt a bátorságot és mertek szavazni az egyéniségre, a változatosságra, hovatovább a másság elfogadására. 
Látható, hogy a zenének, és magának az előadó-művészetnek mekkora hatása van. Egy ilyen verseny nagyon komoly dolgokat közvetíthet, valódi értékekről: szeretetről, elfogadásról, türelemről, barátságról. Ezért is fontos Conchita Wurst győzelme, hogy a zenének feladata van és azon kívül, hogy gyönyörködtet, képes még többet adni a világnak.

Leave a Reply

%d bloggers like this: