Boldog vagyok, mert itt vagy, és mert tudom, hogy mi van a Koránomban – Monsieur Ibrahim és a Korán virágai kritika

– A mosoly a gazdagoknak való. Aki mosolyog az boldog.
– Épp ellenkezőleg! A mosoly tesz boldoggá!
Ez a rövid párbeszéd az egyik kedvenc filmemből, a Monsiuer Ibrahim és a Korán virágaiból van. Csodásan mutatja be, hogy milyen az élet, mennyire el tud bánni velünk, de ezen felül lehet emelkedni, sőt kell is, akár csak egy mosollyal. Egy muszlim vallású boltos (Ibrahim) és Momó, vagyis Mózes, a szüleit elvesztő zsidó fiú közös utazása ez a történet, tele szívszorító pillanatokkal.
Mózes nem egy átlagos kamasz. Hajtja a vére a nők után, spórolt pénzén szerez magának szexuális örömöt. Szinte ez az egyetlen örömforrása a rádióján kívül, amiből kellemes rock and roll szól. Apja lába alól kezd kicsúszni a talaj, elveszti a munkáját, és fiától is egyre távolabb kerül, még a születésnapját is elfelejti. Ő azok közé tartozik, akik szerint a pénz egyenlő a boldogsággal, és Mózesnek is ezt tanítja, már régóta, Mózes azonban lázad ez ellen, a lelke nem képes befogadni ezt a tézist.
Ahogy apjával rosszabbra fordulnak a dolgok, úgy kerül egyre közelebb Ibrahimhoz, és így kezdődik az átalakulása Momóvá. Ibrahim egyszerű boltos, de mégis mindig egy-két kedves szóval engedi el a fiút, egy-két bölcsességgel. Momó pedig kíváncsi természet lévén folyamatosan utána jár a dolgoknak, és észrevétlenül kezd jobb emberré válni. Ibrahim lesz a bölcs tanító, aki lényegében csak mosolyog, és annyit mond, hogy tudja, hogy mi van a Koránjában és ez boldoggá teszi őt.
Apja elvesztése fájdalmas Momó számára, de egy új élet reményét is megadja neki. Ibrahim örökbe fogadja, igaz, hogy sok akadályt kellett ehhez leküzdnie, de megérte. Ekkor határozzák el, hogy elutaznak Törökországba, Ibrahim szülőhazájába. Ehhez először kocsi kell, majd a kocsihoz jogosítvány, ezek mókás részek. Az utazás viszont egészen spirituális.
Ahogy elindulnak, mintha egy új film kezdődne, és a korábban elmondott életbölcsességek egy magasabb szintre emelkednek, és valós tartalommal töltődnek meg. Bár Momó nem igazán észleli, mi azonban láthatjuk, hogy a hazatérés Ibrahim számára a felszínen boldog dolog, a felszín alatt mégis érzünk valami fájdalmat, az elkerülhetetlen véget. Ibrahim a szó minden értelmében hazatér, és boldog. Momónak viszont ott marad a pillanatnyi fájdalom, a jóságos nevelőapa elvesztése, de a tanítások megmaradnak, és ez végül kisegíti. Ráadásul megkapja azt a bizonyos Koránt is, amiben talál valamit. Aki kíváncsi rá, az nézze végig a filmet, és nem fog csalódni.
Sok mindenről szól ez a film, például barátságról, hitről, elfogadásról. Nehéz megfogalmazni azt a hangulatot, amit a film közvetít, nehéz bemutatni Omar Sharif mosolyát, a csálé fogaival, de az bizonyos, hogy minden pillanatban ott a boldogság. Egy megtört ember boldogsága…

One thought on “Boldog vagyok, mert itt vagy, és mert tudom, hogy mi van a Koránomban – Monsieur Ibrahim és a Korán virágai kritika

Leave a Reply

%d bloggers like this: