A beat-nemzedék születése, túl a barátságon – Öld meg kedveseid kritika

Annyira vártam már, hogy megnézhessem Daniel Radcliffe egyik új filmjét, az Öld meg kedveseid című drámát. Kicsit kutakodtam is a film előtt, hiszen olvastam Keruacot és Ginsberget is, hallgattam sok jazz-t, úgyhogy abszolút mértékben ráhangolódtam a filmre. Talán ez a túlzott rákészülés, a tudatalatti túlzó elvárások miatt a film végül nem azt adta, amit vártam tőle.
Az Öld meg kedveseid a barátság új dimenzióit tárja fel, olyan barátságokét, amelyek már túl is vannak a barátságon, úton a szerelem felé. Mivel csakis férfiakról van szó, előkerül a homoszexualitás kérdése is. Magyarán nem túl könnyen emészthető a film. A fiatal Allen Ginsberg (Daniel Radcliffe alakításában) bekerül a Columbia egyetemre, ahol összeismerkedik előbb Lucien Carr-ral, majd Borroughs-zal és Keruac-kal. Ez a díszes társaság fenekestül fel kívánja forgatni az irodalmi életet, egyben az egyetem életét is. Alkoholos és kábítószeres mámorban egyre újabb és újabb gondolatok fogalmazódnak meg bennük. Végül egy ilyen mámoros pillanatban születik meg Ginsberg programverse. Természetesen a nagy egyetemi professzorok gyanúsan tekintenek rájuk, sőt ellenségesen. Többször kerülnek a kirúgás szélére, de az utolsó szalmaszálba mindig megkapaszkodnak.
Ez azonban csak a fedősztori. Lucien Carr már régebb óta kapcsolatban áll David Kammerer-rel, aki megírja Lu beadandóit, cserébe viszont ellenszolgáltatást vár. Kettejük viszonya az évek során meglehetősen elmérgesedett, de mint a legtöbb szerelmi-szeretői viszonyban ott volt a tűz és a hevesség, minden nehézség ellenére is. Lucien azonban más irányba kezdett tapogatózni és próbálta behálózni Ginsberget is, aki eleinte nem akarta venni a lapot, majd egyre inkább beleszeretett Lucien-be. Lucien a két barát/szerető között őrlődve lassan eszét veszti, és egy dulakodás során megöli Davidet, amiért börtönbe kerül. Ginsberg ekkor kerül igazi választás elé. Lucien kéri, hogy írja meg neki a védőbeszédjét, ami sokkal inkább lesz vádbeszéd. Bár szeretne, de nem tud felülemelkedni a saját sértettségén. Végül innen jön a cím is. Lucien Carr két barátját is elvesztette: egyet megölt, egyet pedig az ügy folyományaként. 
Súlyos gondolatok fogalmazódnak meg a filmben, de folyamatosan kétségek között hagy. Nincsen pozitív szereplő, akivel azonosulni tudnánk, mindenkiben van valami kis torzulás. Mindazonáltal a film erényei között említhetném a szituáció lélekábrázolását. És ebben a színészek is partnerek, az érzelmek nagyon jól látszódnak, a folytonos vívódás nagyon plasztikus, akár Daniel Radcliffe, akár Dane DeHaan alakításában. Egy gondom van a filmmel úgy igazán: nem elég erős, mint amennyire erős lehetne. Túlságosan is visszafogott, pedig az alapanyag megért volna többet is. 
Azért tetszett a film, csak többet vártam volna. Viszont Daniel Radcliffe pozitív csalódás. Ahogy Emma Watson is bizonyította a Különc srác feljegyzéseiben, hogy a Harry Potter széria után is van élet, és hogy mindketten jó színészek. A filmről összességében annyit mondhatok, hogy betekintést engedett a beat-nemzedék megalakulásába és ezzel meghozta a kedvem a bemutatott írók-költők műveinek olvasgatásához.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s