Verset írtam #7 – Fény/remény

Hogy legyen egy kis műfaji változatosság, újból egy verssel jelentkezem. Szokás szerint rövid, talán csattanó is van a végén. Talán mondanom sem kell, hogy utazás közben született ez a költemény is. Azt írtam le, amit láttam, se többet, se kevesebbet. Az út maga a költészet.
Íme a vers:
Fény/remény
A fények elsuhannak előttem,
és rám zuhan a sötétség.
Aztán újabb pontok a horizonton,
új remény.
Most sok pici pontban pislákol a fény,
nem hunyhat ki a remény.
Autók szeme izzik vörösen,
de a fehérek követnek.
Egyre világosabb van. Közel a cél,
lassul a mozgás.
Leszállás!
Kelenföld végállomás!


Leave a Reply

%d bloggers like this: