Dráma megoldások nélkül – A papa szolgálati útra ment kritika

Sokat írtam már filmekről, jókról és még jobbakról, de ezidáig meg sem említettem kedvenc rendezőim egyikét, Emir Kusturicát. Szinte minden filmjét láttam és csodáltam és legfőképpen jól szórakoztam rajtuk. Igaz, nem minden filmje ilyen, főleg a korai darabok. Sok bennük a feszültség, a valódi drámaiság, amit ezekben a filmekben még nem üt el egy-egy jól irányzott poénnal. Ezek a filmek naturalisták, s kegyetlenek egyúttal és nincs feloldozás. Nincsenek jók és rosszak, emberek vannak a maguk döntéseikkel, amelyek bizony gyakorta rosszak. Nézzük, hogyan láttam a Papa szolgálati útra ment című filmet!
Rengeteg problémát vet fel a film. Rendkívül sokszínűen ábrázol egy problémás kort, amikor az embert kellemetlenségek érhették, ha rosszul szólt vagy cselekedett. De nem is ezen van a hangsúly, ez csak a keret egy családi drámához. Megpróbáltatások vannak és pillanatnyi sikerek, percnyi boldogság. Mindenkiben ott lapulnak az ellentétek, a szeretetvágy és kéjsóvárság. Elég, hogyha a papát nézzük: Mesa szereti a családját, mindent megtenne értük. Vágyainak azonban nem tud parancsolni, más nők karjaiban keresi a kielégülést. Ez okozza vesztét, ez indítja el a családi drámát. Sógora barátnőjét szemelte ki magának, aki természetesen örömmel vetette magát Mesa karjaiba, majd szépen ezt ki is fecsegi. A sógor, magas pozíciójának hála, komoly büntetést szab Mesára. Így lesz az “ártatlan” megcsalásból politikai indíttatású bosszú, személyes érdekeinek a sérülése egy család életének a felforgatásához vezet.
A munkatábor, majd a száműzetés teljesen szétzilálja a családot, mindenki megváltozik. Férj és feleség érthető okokból eltávolodik egymástól, de – becsületükre legyen mondva – mindent megtesznek a család egyben tartásáért, és ez sikerül is.
Eközben Malik, a kisebbik gyermek komoly lelki sérüléseket szenved. Nem elég, hogy apja elhurcolása után holdkóros lesz, ami kétszer majdnem az életébe kerül, mellette tanúja lesz apja kicsapongásainak. A száműzetésben pedig szerelmes lesz, de a kislány gyógyíthatatlan beteg. Kettejük búcsúzása a film legmeghatóbb jelenete.
És közben minden a foci körül forog. Végig halljuk a rádiót, ahogy a futballmeccset közvetíti, ez hozza össze az embereket. Malik is kezdettől fogva egy labdára ácsingózik, arra gyűjt, és végül a már említett sógor ajándékozza meg a kisfiút a labdával. Az a sógor, aki a végére elnyeri méltó büntetését.
Sok erénye van a filmnek. Többek között a feszültség felkeltése és fenntartása. Számomra a folytonos feszültség az igazán jó filmek velejárója. Ott van mellette a kegyetlen naturalizmus, amely leginkább az erotikus jelenetekben érhető tetten, vagy éppen a körülmetélős jelenetben. Férfiasan bevallom, ott még én is elfordítottam a fejem. Ez a fajta naturalizmus egyébként is jellemző Kusturicára. A humort viszont nagyon hiányoltam a filmből, attól lesznek a későbbi filmjei sokkal emészthetőbbek. Ez egy nehéz téma, komor előadásban, de a színészek zseniálisak. Predrag Miki Manojlovic-ot már több filmben is láttam, és az ő játékában még sohasem csalódtam. Most is szenzációs. Mirjana Karaovic a felesége szerepében szintén kimagaslót nyújt. A film értékét a cannes-i Aranypálma is jól jelzi.
Aki a feszültséget keresi egy filmben, az nézze meg mindenképp. Könnyed esti szórakozásnak semmiképpen sem ajánlom. Kusturica-rajongóknak kötelező darab!
Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s