Jól gondold meg mit szeretnél! – Ruby Sparks kritika

Így év vége felé mindig sikerül valami különleges filmet választanom. Legutoljára a Ruby Sparks című mozira esett a választásom. Ne kérdezze senki, hogyan találtam rá, lényeg, hogy egy olyan filmmel akadtam össze, ami igazán a lelkemig hatolt, hiszen a főhősökkel bizony nagyon könnyen azonosulhattam.
Azt előre le kell szögeznem, hogy ez egy romantikus film. És én szeretem a romantikus filmeket, na persze nem a túlzottan giccses hollywood-i “remekeket”, hanem az olyanokat, amelyek kilépnek a zsánerből, más utakat választanak a szerelem kialakulására, vagy éppen meglepő helyzetekbe helyezik a szerelmespárokat, lényeg, hogy ne a meglátom-kerülgetem-összejövök-mindenhappy-szakítok-ásókapanagyharang sémára épüljön. Na a Ruby Sparks nagyon nem ilyen.
Röviden a történetről. Calvin fiatal sikeres író, akinek első regényét az egekig magasztalták, a kritika és az olvasóközönség egyaránt. Azóta viszont nem alkotott semmit, élete válságban van, csak testvérével mozdul ki, egyetlen társasága pedig Scottie nevű kutyája. Pszichológushoz is jár, hogy valahogy beleszokjon a való életbe is. Pszichológusa kéri, hogy írjon, legalább csak egy oldalt, az talán segít. Írás helyett azonban álmodik, és megálmodja álmai asszonyát, Ruby-t. Az álomból felébredve rögtön írni is kezd róla, egyre jobban megismerjük a lányt, míg végül az egyik reggel ott találja a konyhában. Az álom valósággá vált, a lány hús-vér valójában ott áll előtte. Calvinnek nagy nehézségeket okoz, mire tényleg elhiszi, hogy Ruby létezik, nem csak ő találta ki. Itt kezdődik a párkapcsolati sztori, ami persze követi a sémát: eleinte minden nagyon boldog, aztán szépen lassan elmúlik a lángolás, jönnek a viták, közeledik a szakítás. Ezt megelőzendő, Calvin újra az írógéphez ül, és megváltoztatja a játékot. Ruby először nagyon ragaszkodó, majd túlzottan vidám lesz, végül Calvin visszatér az eredetihez. Ekkor mennek el egy partira, ahol a dolgok végül nagyon rosszul alakulnak. Itt jön el a film csúcspontja, amikor kiderül Ruby számára, hogy ő csak a papíron létezik, mindent Calvin szavai nyomán tesz. Ekkor aztán Calvin leírja a sorsdöntő mondatokat, és szabadon engedi Ruby-t. A történetet azonban megírja név nélkül és ezzel óriási sikert arat. A happy end természetesen nem maradhat el, de ennek részleteit borítsa jótékony homály.
Sokféle tanulsággal bír a film. Calvin bezárkózása veszélyes, hiszen a való életben nagyon nem tud tájékozódni, nem tud megismerkedni senkivel, mindez csak álmában lehetséges. Ez egy megdöbbentő tény számomra, hiszen komoly hasonlóságot fedeztem fel önmagammal. Bár nem erről szól a film, de a testvéri kapcsolat folyamatosan jelen van. A két testvér totális ellentéte egymásnak, de bátyja folyamatosan aggódik Calvinért és jótanácsokkal látja el. Calvin és Ruby kapcsolata furcsa. Hiába tűnik boldognak, hiányzik az odafigyelés Calvin részéről, folyamatosan csak a könyveit bújja, elfelejti, hogy ott van mellette egy lány, aki talán még szereti. És ez okozza kapcsolatuk bukását is, hogy a problémáikat nem oldják meg, szőnyeg alá söprik, vagy egyszerűen átírják.
Zoe Kazan szerintem kiválót nyújt Ruby szerepében, nem mellesleg az ő forgatókönyvéből készült a film. Calvin szerepében Paul Dano-t láthatjuk, akin folyamatosan látszik a zavartság, a tehetetlenség, nem tud a sarkára állni. Színészileg azonban kivételes alkot ő is, pláne abban a jelenetben, amikor bebizonyítja Rubynak, hogy csak az ő írásaiban létezik. A mellékszereplők sem rosszak, még Antonio Banderasnak is jut néhány, egészen bugyuta jelenet. Őt valahogy nem tudtam hová tenni a történetben.
Összességében kellemesen eltöltött idő volt a film másfél órája. Férfi létemre bizony nagyon kedvelem az efféle romantikus filmeket. Ha lehet így mondani, ez egy tipikus függetlenfilmes romantika, amiben semmi sem rózsaszín, de nagyon emberi, és benne van a dráma, ami bizony ott van a kapcsolatokban. És bizony ezek azok a filmek, amelyekben megtalálom a hasonlóságot, a saját hibáimat látom viszont, és szerencsére kapok megoldási javaslatokat is. Még én sem vagyok elveszett ember.
Ha valaki a magyar címén keresné: Fejbenjáró bűn (Ez csak szerint nagyon elcseszett?)

Leave a Reply

%d bloggers like this: