Hobbit – Smaug pusztasága – ahogy én láttam

Zsákos Bilbó és a törpök kalandjai a finisbe fordultak. A Hobbit második része nemrég került a mozikba, és bizony hozza a szintet, minden téren. De ez a szint valahogy nagyon alacsony, és egy kezdő Tolkien-fannak, mint én, sajnos ez kevés. Peter Jackson egy nagyeposzt szeretett volna faragni a Hobbitból, de az alapanyag erre nyilvánvalóan kevéssé alkalmas. Azért a Hobbit – Smaug pusztasága egy nagyon jó film. Kritika következik.
A történetet jól ismerjük, azt nem kell bemutatni senkinek. A törpök vonulnak tovább a Magányos Hegyhez, hogy visszaszerezzék kincseiket Smaugtól, a sárkánytól. Útjuk a Bakacsinerdőn és Tóvároson keresztül halad, találkoznak tündékkel, orkokkal és egyéb furcsa teremtményekkel. Ez a könyv története. Ezt egészíti Gandalf történetével, aki az éledő gonosz nyomába ered. Ezzel kívántak az alkotók egy új szálat behozni, ami a legkisebb baj. Természetes, hogy szerették volna megalkotni a Gyűrűk ura előzményét, ahhoz tényleg kellenek ezek az epizódok.
Amit sokan kifogásoltak a filmben, az Tauriel karaktere. Pedig még ezzel is csak nyert a film, legalábbis az én meglátásom szerint. Látszólag értelmetlenül szerepel a filmben, ahogy Legolas is, de igazából ők hozzák az akciót. Orlando Bloom továbbra is nagy formában van. A szökési jelenet egyébként is a film csúcspontja, csak úgy hullanak az orkok. A kivitelezés parádés és fantáziadús, még a Gyűrűk urában sem látott módokon gyilkolták le az üldöző orkokat. Egy-egy halálnem csapás volt a rekeszizomra, hiszen valóban mókásak voltak, a mögöttem ülő kissrácok nagyon élvezték.
De vissza Taurielhez. A tündenő, azonkívül, hogy szép és kecses mozgású, ő is kiválóan gyilkolja az orkokat, és bizony komoly karakterfejlődésen megy át. A szerelmi szál számomra meglepő volt, hiszen egy törp meg egy tünde hogyan jön össze? Nekem bizony tetszett és film másik csúcspontja Kili és Tauriel évődése. Annyira aranyosak, és jól meg van írva a párbeszédük is.
Más párbeszédekről ezt nem igazán mondhatjuk el. Smaug egy kicsit szószátyár volt, engem nagyon idegesített. Beszélgetése Bilbóval, majd a törpökkel szinte felesleges, csak akadályozza a történet folyását, hiszen új dolog nem derül ki egyikükről se.
A Smaug pusztasága egy jó film, minden hátránya ellenére is. A látványvilág továbbra is pazar, sőt talán kicsit fejlődött is a Gyűrűk ura óta. A zene most nem volt számomra olyan meghatározó, mint az első részben, de rossznak azért nem mondanám. Aki kicsit is szereti ezt a Tolkien-i világot, az bizton élvezni fogja ezt a filmet is. Egy nagy gondom van: egy évet kell várnom a végére.

Leave a Reply

%d bloggers like this: