Verset írtam #4 – Árnyékok, szerelem

Ihletet meríteni nem feltétlenül tudatmódosító szerekből kell venni, de mímelhetjük, hogy befolyásuk alatt állunk. Mai versem is egy ilyen szituációban keletkezett.
Árnyékok, szerelem
A nap fénye beömlött a szobámba,
falára mókás árnyakat
festett.
Egyiket pingvinnek láttam.
Ő beszélt hozzá, én részeg
voltam.
Furcsa akcentusa volt, ezt meg is
mondtam neki, mire ő belecsobbant
árnyékaim tavába.
Aztán furcsa emberkék lejtették 
utolsó táncukat a felkelő nap
fényében.
Fejemet nehéznek éreztem.
Kedvesem ölébe dőltem, s nehéz álom zuhant
szerelmes fejemre.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s