Verset írtam #2 – Az élet sója

Jó ideje már, hogy semmit sem írtam, de hát előfordul néha, hogy az embert elkerüli az ihlet. Persze lenne honnan meríteni, ha a nagy elődök példáit akarnánk követni és mondjuk alkoholmámorban úszva alkotni valami zagyvaságot, vagy egyéb tudatmódosító szereket használva. Én próbálok józan maradni, ezért ritkábban is alkotok.
Verseken gondolkodok. Néha olyan jópofa rímek jutnak eszembe, de nem lesz belőlük vers. Mert általában olyankor tör rám, amikor nem tudom hová lejegyezni, és mire odakerülnék, hogy van papír is, meg toll is, arra el is felejtettem.
De ma végre szerencsém volt! A buszon utaztam, amikor ez kis vers eszembe jutott. Amíg utaztam, pont el is mondtam magamban. Hazaérkezve rögtön a noteszem után nyúltam és lejegyeztem, most pedig közkinccsé teszem ezt rövid, kissé bohókás versikét:
Az élet sója
Magas polcra helyezte
az élet sóját
a Főszakács.
Nem érem el,
nem nőttem elég magasra,
szükségem lenne
némi varázsbabra.
Napról napra növekedni,
lábam alá sámlit tenni,
polcról polcra feljebb jutni.
Erre vágyom, ezt elérni,
az élet sóját kiszagolni,
kibontani az üveget,
s a fürdővízbe szórni
csipetnyi életet.

Leave a Reply

%d bloggers like this: