Feltétel Nélküli Alapjövedelem – elérhető álom?

Nemrég olvastam egy hírt, ami a Feltétel Nélküli Alapjövedelemről (FNA röviden) szólt. Ez lényegében azt jelentené, hogy mindenkinek járna egy havi fix összeg, ami egy szerény megélhetésre elég, a cikkben 100 ezer forint lenne ez az összeg. Bár ez csak egy ötlet, kivitelezhetőségéről nem tudok semmit, de az biztos, hogy már évek óta zajlanak beszélgetések, konferenciák ezzel kapcsolatban, és – ha hihetünk a cikknek – Cipruson meg is valósítják a jövő évtől.
Első blikkre nagyon jó ötletnek tűnik, hiszen micsoda könnyebbséget adna mindenkinek, hogy van egy olyan alapjövedelme, amiből akkor is meg tud élni valaki, ha épp nincs munkája. Talán még biztonságot is adna. Javulna a bűnözési statisztika, fehéredne a gazdaság, utat nyithatna egy boldogabb jövő felé. Ez egy szép álomnak tűnik, mert egyenlőre csak a legoptimistább emberek várják, hogy ez valóban be is következik.
Sokan azzal érvelnek az ötlet ellen, hogy ha valaki megkapja a megélhetésre elegendő pénzt, akkor nem is fog dolgozni, mert nincs rá szüksége. Amennyire mondjuk a magyar társadalmat ismerjük, a félelem jogos. Szerencsére nem minden ember lusta idehaza, csak egyszerűen eddig minden pénz és idő arra ment el, hogy a család meg tudjon élni valahogyan. Sok esetben még a megélhetésre sem futotta. Pedig lehet, hogy ezek között a szegény emberek között annyi okos, és hasznos ember lenne, aki meg tudná sokszorozni a társadalom teljesítőképességét. De jelen körülmények között nem teheti. 
Aztán ott vannak, akik nem tudnak egyetemre menni, mert nem tehetik meg, hiszen a család sem tud megélni, és hiába tehetséges a gyermek, már csak a szüleiről való gondoskodás belső kényszere sem engedi, hogy elmenjen egyetemre, másrészt ott nem tudna munka nélkül megélni. És a munka pedig a tanulástól veszi el az időt. Bár egy darabig bírni lehet, de az biztos, hogy a vége felé gyorsan esik a teljesítmény, mert belefárad a két helyről jövő teljesítménykényszerbe. Ezért például nekik is hatalmas segítség lenne, és nem mellesleg az egyetemeknél is több pénz maradna, hiszen lehet csökkenteni a szociális juttatásokat, helyette viszont lehet növelni az ösztöndíjak összegét, ezzel is jobban ösztönözve a tanulásra a hallgatókat. Emellett még az egyetemi infrastruktúra fejlesztésére is jutna pénz. És innentől kezdve ez egy öngerjesztő folyamat és folyamatos növekedést ígér. Legalábbis az én meglátásom szerint.
Nagy nyertese lehet egy ilyen intézkedésnek a művészeti élet. Sajnos általános tapasztalat, hogy a művészeknek olykor nagyon komolyan meg kell küzdeniük még a megélhetésükért is. Vagy úgy általában a bölcsész végzettségűekre gondolunk. Mert ők folyamatosan dolgoznak, írnak, olvasnak, kutatnak, mégis – a társadalom egy részének meglátása szerint – hasznot nem hoznak. Így viszont, ha jut pénz a megélhetésre, nekik sem kell a hivatásuktól, szakmájuktól eltérő foglalkozást választani, hanem azzal foglalkozhatnak, amihez értenek, és így hoznak hasznot.
Aki pedig magasabb életszínvonalat szeretne, az pedig el fog menni dolgozni. És bizony könnyebb lesz, hiszen egy minimálbérrel is már el lehet érni egy közepes életszínvonalat, ami azért nem rossz. Ha van egy tanár házaspár, ők is ketten, ezzel az alapjövedelemmel kiegészített fizetéssel közel félmillió forintot keresnének, amiből még gyermekvállalásra is bőven futja. És ez nem akármilyen következménye lenne egy ilyen intézkedésnek. Nőne bizony a gyermekvállalási kedv, mert tudjuk, hogy van rá pénz, hogy felneveljünk egyet, sőt azt is tudhatjuk, hogy az ő élete is biztosítva van. Hatalmas segítség és biztonságérzet.
Nagyon remélem, hogy az FNA tényleg megvalósítható, és nem csak egy újabb kacsa, ami a hozzám hasonlóan túlzóan optimista és álmodozó embereket becsapja és újabb hiábavaló álomba ringatja. De kívánom, hogy legyen belőle valami, mert jó lenne. Ha másért nem, legalább álmodozásnak jó volt ez a poszt.

Leave a Reply

%d bloggers like this: