Shakespeare sokkterápia

Legjobban ezzel a kifejezéssel jellemezhetem a Szalontay Tünde által színre vitt Shakespeare szonettek előadást. Nem erőteljesen, de sok kicsi sokk ért az előadás közben. Úgy látszik ez a modern, hovatovább alternatív színház jellegzetessége. Hogy jó volt-e? Nem tudom megmondani. Tetszett? Nem merném kijelenteni. Ahogy azt sem, hogy nem tetszett. Érdekes volt, ezt bizton állíthatom. És tény az is, hogy az alternatív színház befogadásához maximális nyitottságra van szükség. Anélkül ez az előadás meghal.
Tudtam, hogy nem a megszokott formákban kapom a szonetteket. Olvastam egy interjút az előadóval, ami alapján feltételeztem, hogy a tánc, a mozgás nagy szerepet játszik majd az előadásban. Nem is tévedtem. Mert volt mozgás bőven, csak sajnos jelen állapotomban nem igazán tudom értelmezni a látszólagos  ide-oda szaladgálást. A gesztusok voltak, amik érthetőbbé tették a mozgásokat. Kacér mosoly, hideg tekintet. Nem az értelemre akart hatni, ebben biztos vagyok.
A hangeffektusoktól viszont a hideg kirázott. A szonettekhez választott zúgó, sípoló hangok inkább a rettenetet fokozták bennem. Nem féltem, de éreztem, hogy gyorsul a szívverésem. A hol elhalkuló, hol pedig felerősödő vízcsobogás sem segített nagyon megnyugodni. Érzelmi hullámvasúton voltam.
Egy hibája volt az előadásnak. Ami persze lehet, hogy sokkal inkább az én hibám, vagy fogyatékosságom. A szonettek, amikért mentem igazából, nem kaptam vissza belőlük semmit. Nem tudnék visszaidézni belőle egy sort se. És ez valószínűleg nem az előadás hibája. Nem tudok a szövegre koncentrálni, ha másra is legalább annyira oda kell figyelni. Ha az előadásnak annyi célja volt csupán, hogy visszaadjon valamit a szonettek hangulatából, akkor jól teljesített. Sötét ez a hangulat, fájdalmas, de felszabadító. Az utolsó szonett közel vitt a katarzishoz. Ahogy hergelte bele magát Szalontay egyre jobban, úgy éreztem, hogy bennem is felszabadul valami. De nem vitte végig. Vagy nekem nem volt elég. De érzem, hogy szükségem van az ilyen katarzisra.
Beavatás. Megízleltem az alternatív színház ízét. Nem értem még. Sok a fehér folt. De kezdem érezni. És ez jó érzés.

Leave a Reply

%d bloggers like this: