Gerinc Akadémia

Egy hajlott hátú ember fordult be a sikátorba. Gyorsan a falhoz lapult és kifújta magát. Lassú léptekkel megindult a fal mentén. Már nem sietett, léptei lelassultak, majd hirtelen eltűnt az egyik kapualjban. Ott gyorsan lekuporodott a földre. Ha épp nem lett volna sötét, bárki láthatta volna ravasz képét, amihez most cseppnyi gúny is vegyült. Elkezdett matatni a felsőkabátja zsebében. Papírfecnik és pénzérmék kerültek a keze ügyébe, majd ahogy egyre mélyebbre fúrta ujjait a zsebben, rátapintott keresése tárgyára, egy mobiltelefonra. Gyorsan kikapta a zsebéből és kéjes élvezettel és kíváncsisággal bűvölte a készüléket. Mozdulatai nagyfokú tájékozottságot tükröztek. A telefon pillanatok alatt elbűvölte, és a rabjává vált.
Annyira belemerült, hogy észre sem vette, amikor három, nagydarab férfi fordult be a sikátorba. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy nagyon halkan közlekedtek. A rendőrség kötelékébe tartoztak, de nem voltak rendőrök. Pontosan nem tudta senki, hogy mi a feladatuk, de megjelenésük félelmet keltett mindenkiben. Nem ütöttek meg senkit, nem hadonásztak fegyverekkel és nem alkalmaztak semmilyen fenyítő eszközt. Hideg tekintetük és robusztus termetük épp elég volt, hogy megijesszék a delikvenst. Mindig hirtelen jöttek és a célszemélyek ritkán csúsztak ki a kezeik közül. Paul, a telefontolvaj azonban azok közé tartozott, akiket még nem sikerült elcsípniük. Nem is törték eddig magukat, mert Paul egy piti kis zsebes volt, nagy értéket nem tulajdonított el. Eddig. Egy drága mobiltelefon eltulajdonítása azonban felkeltette a három férfit foglalkoztató intézmény figyelmét.
Néhány utcával odébb egy rendőrautó szirénázott. Hangjára Paul önkéntelenül is összerezzent és felemelte a fejét. Izgatottsága és kíváncsisága, amivel a telefont babrálta hirtelen átfordult ijedtségbe, szemeiben a legmélyebb zavarodottság ült. A három ott állt előtte, elzárva minden menekülési útvonalat. Őszinte megdöbbenésére azonban a hozzá legközelebb álló férfi feléje nyújtotta a karját, hogy felsegítse:
– Kérem jöjjön velünk! – szólt barátságos hangon. – A Főnök látni kívánja.
Paul engedte, hogy felsegítsék. Micsoda figyelmesség! – gondolta. Ez aztán a boldog világ, ahol ilyen kedvesen bánnak a tolvajjal! Ez az optimizmusa csak addig tartott, amíg felállt. Ekkor realizálódott benne, hogy itt menekülésre nincs módja. A három ott tornyosult előtte, nem is gondolhatott arra, hogy ellöki bármelyiküket is. Beletörődött, hogy mennie kell. Próbálta a pozitív oldalát nézni a dolgoknak, és őszintén szólva kíváncsi volt. Ki ez a főnök? És mit akar tőle? Félelme nem múlt ettől, hiszen a három alak ijesztően magasodott föléje, és hiába minden kedves gesztus, továbbra is félelmetesnek tűntek, akikkel packázni nem lehet.
Lassan elindultak. Nem siettek, kényelmes tempóban haladtak sikátorokon, eldugott utcákon keresztül. Paul jól ismerte a környéket, hiszen a a lopások elkövetése után ide vonult vissza, itt nem keresték. Jó barátságban volt a macskakövekkel, mert elnyelték lépései zaját, a kukák elrejtették a kíváncsi szemek elől, a kapualjakban pedig teljes biztonságban volt. Ennél tovább sose merészkedett, és a kapukon belül sosem járt, nem tudta hová nyílnak.
Az egyik ilyen kapun kísérték be. Bár sötét volt, Paul mégis úgy érezte, hogy egy tágas udvarba érkeztek. A hold gyéren világította meg az udvart, ami kissé félelmetessé tette, mert más fényforrás nem igazán volt. A három alak beljebb tessékelte. Ekkor vett észre az udvar másik felében egy ajtót, ami felett alig láthatóan pislákolt egy lámpás. Paul egész testében megremegett. Az utcákon sokféle történet keringett, amelyben szó volt az ajtó feletti aprócska lápáról és emberekről, akik meglátták. Ezekben a történetekben az volt a közös, hogy rossz véget értek. Menekülni akart. Minden idegszálával félt. Úgy érezte, most vagy soha. Menekülnie kell. Megfordult. El akarta lökni magától az egyik kísérőjét, ám az olyan szilárdan állt a lábán, hogy ahelyett, hogy elesett volna, Paul tántorodott hátra. A három alak körbevette. Itt a vég – gondolta. Egyik kísérője a vállára tette a kezét (aminek súlya alatt Paul majdnem összeroskadt), másik kezével a fény felé mutatott:
– Udvariatlanság visszautasítani a meghívást! Kérem kövesse a fényt!
Mi van ott bent? – szerette volna megkérdezni, de nem jött ki hang a torkán. És mozdulni sem bírt. Félt. A három alak folyamatosan sürgette:
– Induljon, kérem! A Főnök már várja!
– Ne legyen udvariatlan. A Főnök szereti a pontosságot.
– Ne féljen! Itt biztonságban van.
Paul nem hitt nekik, pláne az utolsó mondatukban nem, de bizonytalan léptekkel mégis elindult. Az ajtón túl világosság gyúlt, majd lépések zaját hallotta. A zaj pedig közeledett, Pault ezzel egy időben kezdte elhagyni apránként összeszedett bátorsága. Aztán megszűnt a hang. A lépések tulajdonosa elérte az ajtót. Paul már fordult volna vissza, de a három ott állt a háta mögött.
Nyílt az ajtó. Paul valami iszonytató szörnyűségre számított, helyette azonban egy csinos fiatal hölgyet pillantott meg a lámpa fényénél: 
– Üdvözlöm Paul! – szólította meg a lány a tolvajt. – Jöjjön velem, kérem! A Főnök már nagyon várja magát!
A férfi hamar visszanyerte a bátorságát. Azzal nyugtatta magát, hogy ahol ilyen szép nők vannak, ott nem történhet semmi rossz. Persze a szirének történetét nem ismerte.
Megállt a lány mellett, aki arcon csókolta, majd betessékelte az épületbe. Annyira megörült a csóknak, hogy néhány pillanatig nem is észlelte, hogy mi történik körülötte. 
Az ajtó becsukódott, a kulcs fordulására tért észhez. A lány sehol, előtte egy fehér, végtelennek látszó folyosó. A semmiből egy hang szólalt meg:
– Üdvözöljük a Gerinc Akadémián! Ön rosszat cselekedett. De tudjuk, hogy maga jó ember. Itt segítünk magán. Meggyógyítjuk. Boldog lesz és kiegyensúlyozott. Kellemes időtöltést kívánunk az akadémián! Legyen ön is gerinces!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s