Mi kell a túléléshez? Remény! – Éhezők viadala kritika

Egy újabb filmkritika következik, amire már meglehetősen régen volt példa. De most találtam egy olyan filmet, amiről érdemes írni. Leginkább azért, mert messze felülmúlta a várakozásaimat. Sem az előzetes, sem pedig az innen-onnan összeszedett információm nem arra utaltak, hogy egy jó filmmel lenne dolgom. Pedig az Éhezők viadala, legnagyobb meglepetésemre egy igazán jó film, élvezetes, olykor még brilliáns színészi játékot is felfedeztem benne. És nem utolsó sorban a figyelmes néző apró mondanivaló-morzsákat szedegethet össze belőle.
Úgy ültem le megnézni, hogy már nagyon kíváncsi voltam. Eltűntek az előzetes prekoncepcióim, Jennifer Lawrence közben Oscar-díjat kapott, úgyhogy már csak miatta is úgy gondoltam, hogy egyszer meg lehet nézni. Aztán maximum nem tetszik. De tetszett. Leginkább Jennifer Lawrence kitűnő játéka miatt. Lehet a Napos oldalt is meg kellene néznem, mégis csak azzal söpörte be az Oscart, de itt is fantasztikus volt. Nem is tudom, hogyan lehet ennyiféle érzelmet megjeleníteni. Nagy kár, hogy mellette mindenki jóval gyengébbnek tűnik. Főleg a mindig zavartan mosolygó Josh Hutcherson.
Kimondottan örültem annak, hogy nem az lett a történet, amit előzetesen gondoltam. Azt hittem naívan, hogy az egész arról fog szólni, hogy az a néhány gyerek hogyan vadássza le egymást. Persze ez is benne van, de jóval összetettebb ennél. A film egy nagyon komplex világ képét villantja fel, mert igazándiból nem látunk bele, pusztán a felszínt karcolgatjuk. Úgy érzem a következő részek ezt jobban megvilágítják majd nekünk. Ettől függetlenül nagyon érzékletes a körzetek szembeállítása az egész országgal. Engem az zavart kicsit, hogy nem tudok erről semmit. Lehet, hogyha a könyvet olvastam volna, nem lennének ilyen problémáim. Van egy olyan érzésem, hogy itt nagyban gondolkodnak, és az utolsó rész végén lesz mindenki számára tiszta a kép. Legalábbis remélem.
Az éhezők viadalában megvan az, ami egy filmet igazán jóvá tesz, ez pedig a feszültség. Ugyanúgy, mint azt Argó-akciónál leírtam. Előre lehet tudni a végét, de mégis képesek úgy megkomponálni a filmet, hogy abban meglegyen végig a feszültség. Ennek a filmnek Jennifer Lawrence-n kívül ez a legnagyobb erénye. Engem is ezért tudott folyamatosan a képernyőhöz szegezni. Nem azért mert olyan kitűnő a karakterábrázolás, vagy mert olyan bonyolult a történet. Nem. Egyszerűen kihasználja a történetben lévő feszültségforrásokat, és zenével, képi eszközökkel nagyon érzékletesen tudja bemutatni. Az olyan érzelemmel teli részekről ne is beszéljünk, amikor a megölt kislányt körberakja virágokkal. Ott még én is majdnem elsírtam magam.
Összefoglalva azt mondhatom, hogy az Éhezők viadala egy jó és élvezetes film, bár közel sem tökéletes, ennek ellenére várom a hasonlóan jó folytatást.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s