A Művészetek Völgyében jártam

Ahogy azt már előrebocsátottam, két napot töltöttem el Kapolcson, a Művészetek Völgyében. Nem túlzok, ha azt állítom, hogy hazaértem. Spirituálisan. A Művészetek Völgye számomra, az a hely, ahol kiteljesedek, és nem félek önmagam lenni. Kicsit őrült, kicsit bolond és másabb, mint az átlag. Mert itt mindenki ilyen. Kicsit őrültebb, kicsit bolondabb, mint a társadalom egésze. Kapolcson mindig nagy a jókedv és az emberek tényleg boldognak látszanak. Aki ezt megízleli, rögtön vágyik vissza. 
És ezt már megérkezéskor érzi az ember. Épp, hogy leszálltam a buszról, s bár még nem láttam szinte semmit, de valami volt a levegőben, amitől én is rögtön boldognak és felszabadultnak éreztem magam. Aztán nekiálltam végiglátogatni az udvarokat és utcákat. Kezdem az árusokkal. Igazából ugyanaz volt a felhozatal, mint mondjuk a Savaria karneválon, és az árusok természetes kedvességgel kínálták a portékájukat. De hát minden drága és nem is feltétlenül szükségesek a háztartásba, de ha az ember megteheti, akkor vegyen nyugodtan valamit. Mégiscsak van valami kézzelfogható emléke is a Völgyből.
Sokkal több azonban az a szellemi útravaló, amit a koncertek és irodalmi beszélgetések alkalmával szed magára az ember. Kibővül a spirituális horizont, meg lehet ismerni sok újdonságot, amiről aztán kiderül, hogy szeretjük, és nagyon is a részünket képezi. Így jöttem rá például, hogy mennyire szeretem a francia sanzonokat. Köszönet érte Csemer Boglárkának és a Palya-udvarnak. Aki egyébként fantasztikus énekesnő és zenepedagógusnak sem utolsó. A különböző, hangképzést segítő gyakorlatai élményszámba mentek és a közös skálázásba még én is beszálltam, pedig nem büszkélkedhetek kitűnő énekhanggal.
És ez a különleges a Völgyben. Olyat is meg mertem csinálni, amit úgy a hétköznapokon nem igazán. Mint a versírás. Lackfi János személyében egy kiváló költőt ismertem meg, aki tehetsége mellé kitűnő humorérzékkel is meg van áldva, és az általa vezetett versműhely a kedvenc völgybéli elfoglaltságommá lett. Jó hangulat, szuper versek, és nem kellett szégyenkezni, hogy rossz verset írtam. És fel is olvastam, volt bátorságom hozzá, amit a hétköznapokon még nagyon csak keresek. Maga az alkotás egyébként is nagyon fontos része a Völgy életének. Ugyancsak a Kaláka Versudvar adott helyet a kreatív anyukák műhelyének, akik a gyerekeknek adtak minden nap különböző feladatokat. A karkötő készítésbe én is beszálltam, és türelmesen megfontam a magam kis karkötőjét, közben pedig jókat beszélgettem a mellettem helyet foglaló gyerekekkel és szülőkkel.
Apropó gyerekek! Rengeteg van belőlük a Völgyben, és hogy őszinte legyek, a szüleik nem is választhattak volna jobb nyaralást ennél. Csupa vidámság és játék várja őket, és közben a szüleik is jól érzik magukat. És ha már nagy a meleg, a Balaton is nagyon közel van.
Az a két nap, amit ott töltöttem, nagyon kevés. Tényleg csak belekóstoltam a Völgy mindennapjaiba, de ízletes kóstoló volt, jövőre többet szeretnék. Most se jutottam el például Hobóhoz, vagy a Jazz és Irodalom udvarba, de nem tudtam meglátogatni Taliándörögdöt sem. Meg az esti programokat is kihagytam, pedig hát azok lehetnek a legjobbak, és akkor a legfelszabadultabb az ember.
Eddig se voltam zárkózott művészeti téren, de a Völgy még nyitottabbá tett. Ha ezt a hétköznapokba át tudom ültetni és a most megtapasztalt békességet is beleviszem, akkor azt hiszem, hogy boldog életem lesz a továbbiakban. Kívánom mindenkinek, hogy élje ezt át, tapasztalja meg a Völgy életét. Nem fog csalódni.
Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s