Kifli és kávé

Harry megint rosszul aludt. Még csak hajnali hármat ütött az óra, de hevesebben vert a szíve, ami nem hagyta aludni. Rémálmok kínozták, bár ezt nem említette senkinek. Igaz nem is kérdezték… Legtöbbször visszaaludt az álom után, de most valahogy nem ment. Furcsának érezte a hajnalt, az árnyékok is máshogy táncoltak a plafonon.
Az utcáról kopogás szűrődött be. Harry fel is kapta rá a fejét, ahogy egyre erősödött a kopogás hangja. Ki is ugrott az ágyból és az ablakhoz rohant, hogy megnézze, ki vagy mi kopog. Elnézett jobbra, majd balra de nem találta a hang forrását. Harry lakásával majdnem szemben az utca sarkán kis pékség állt, amely éjjel-nappal nyitva tartott. Harry szerint a titokzatos kopogás ide tartott, úgyhogy szemmel tartotta a kis üzletet. 
Pár perc múlva egy fiatal lány jelent meg az ajtóban. Harryt teljesen elbűvölte a lány szépsége és egyszerűsége. Piros szoknyájába rögtön beleszeretett. El is ábrándozott a lány szépségén egy pillanatra, de mire újra feleszmélt, a lány eltűnt, a kopogás is elnémult. Gyorsan ablakot nyitott, és kihajolt rajta, hátha így még láthatja a lányt. Hiába nyújtózott azonban, nem járt sikerrel.
“Francba!” Mérgelődött magában Harry. “Nem hiszem el, hogy megint az idióta álmodozásaim miatt maradok le egy jó nőről! Miért kell nekem folyton előre eltervezni a következő ötven évet, ha egy szép szoknyát látok? A fenébe is!”
Szokása volt ugyanis, hogy a nőket csak messziről csodálta, és gyakorta fantáziált arról, hogy milyen fondorlatos módon hívja meg randira őket. Aztán ha a randi megvolt – természetesen csak képzeletben – tovább is gondolta a történetet. Feleséget keresett magának, és minden lányban kereste az asszonyt, a feleséget és az anyát. Mindent nagyon jól végiggondolt, átrágta ezerszer, s mire elhatározta volna magát, hogy a valóságba is átültesse gondolatait, a lányt többé nem is látta. Aztán persze szitkozódott, hogy megint nem sikerült, szidta magát, az életet, amely így elbánt vele és bár képzelőerőt adott neki, bátorsággal nem ruházta fel. Harry tehát még jobban magába zárkózott.
De a mai lány valahogy más volt. Harry szíve még vadabbul kalapált, mint mikor a rémálmából felriadt. És a szokottnál is dühösebb volt magára, mert nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Szerencsére az ablakon betóduló friss levegő felébresztette és meg is nyugtatta. Leült az ágya szélére, de tekintetét nem tudta levenni az ablakról. Titkon érezte, hogy lány újra feltűnik majd. Nem gondolt rá, de valahol mélyen érezte, hogy ez még nem lefutott meccs, itt még van esélye.
Ahogy az utcára bambult, friss kenyér illata ütötte meg az orrát. “Hát persze, a pékség!” kiáltott fel Harry. “Meg is kérdezem az eladót, hogy tud-e a lányról valamit!” gondolkodott. Gyorsan fel is öltözött, és semmivel sem törődve rohant át a pékségbe. Az ajtó előtt azonban megállt. Megingott. Bemenjen, vagy ne. Tudta, hogy élete egyik legnagyobb hibáját követné el, ha most nem menne be. Ott állt, nézte a péket, ahogy kis kosárkákba teszi a megsült zsemléket és kifliket. Aztán lenyomta a kilincset és belépett az üzletbe. Épp, hogy beért, az eladó megszólította:
– Jó reggelt! – kezdte kellemes hangon a pult mögött álló asszonyka – Mit adhatok?
– Egy kiflit és egy kávét kérek! – válaszolt Harry.
A lányról azonban nem kérdezett. Minden bátorsága elszállt, nem tudott meg semmit a rejtélyes lányról. Leült az üzletben található egyetlen asztalhoz és szép lassan szürcsölte a kávéját és ette hozzá a friss kiflit. Közben az utat kémlelte folyamatosan, de eredmény nélkül. Már órák óta ott ült, és elfogyott még három kávé, mire felocsúdott, hogy dolgozni kell menni. Felállt, fizetett és hazament.
Másnap már korábban felkelt, nem bízta a véletlenre a dolgot. Lement a pékségbe, újra kérte a kiflit és a kávét és várt. Várt, de a lány nem jött. És  a következő napon sem. Harry minden hajnalt a kis pékségben töltött, és várt. Közben újabb nők tűntek fel az életében, újabb ábrándokkal, de Harry a kávénál tovább sosem jutott.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s