Szólás, szabadság (?)

Van egy különös képződménye a mai demokráciáknak, amit szólásszabadságnak hívnak. Ráadásul pont azért különös, mert senki sem tudja, mit is kellene jelentenie. Alapvetően azt jelentené, hogy mindenki azt mondhat, írhat, amit csak akar. És ezzel nem is lenne semmi probléma, ha kizárólag megfelelő értelmi szintű emberek élnének a világon. Értelmes emberek között a legnagyobb nézetkülönbség ellenére is a viták értelmesek maradnak. Persze ez is a szokásos álmodozásaim közé tartozik, ma Magyarországon minderre mikroszkópikusan kicsi az esély.
Mert itt van ugye a kuruc.info nevezetű hírportál, amelynek facebook-oldalát a szólásszabadságot védelmezők betiltatták. A kurucinfó nyíltan rasszista, homofób és antiszemita, ez sajnos köztudott. Mind a megjelent cikkek, a kommentekről nem is beszélve olykor-olykor több mint vállalhatatlanok. Itt jön vissza a képbe a szólásszabadság, amely lehetővé teszi számukra, hogy a gyűlöletkeltés változatos formáiban nyilatkozzanak meg ezen a honlapon a szerzők és hozzászólók. Persze minden joguk meg van hozzá, hogy mást gondoljanak a világról, társadalomról, emberekről, hazáról. Fel nem tudom fogni, hogyan gondolhatják azt, ha egy népet, népcsoportot a halálba kívánnak, az hogyan oldja majd meg a problémákat? Lehet, hogy csak én vagyok ehhez szűk látókörű? 
Miért néznek le egyesek és utasítanak el valakit pusztán azért mert a származása más? Talán félnek valamitől? Csak így messziről rasszisták és antiszemiták és homofóbok vagy ezt közelről is a másik ember arcába vágják? Remélem, hogy nem. Megvan a joga hozzá, hogy ezt higgye, ezt nem lehet elvitatni tőle, de amikor azzal célzattal ír és mond valamit, hogy más embereket ezzel befolyásoljon, akkor már kezdődnek a problémák. Két ember magánbeszélgetésében, amit nem lát többezer másik ember, mondjon amit akar, de társaságban az uszító és gyűlölködő hangnemnek nincs helye. Az egyént lehet nem kedvelni, de egy népről, népcsoportról, vallásról, társadalmi csoportról nem lehet a gyűlölet hangján beszélni. Egyszerűen nem fér bele a közösségi normákba, megmérgezi az együttélést, a megértést. Miért baj az, ha a másik ember teljesen más, mint én?
Persze ez fordítva is igaz és minden emberre vonatkozik. Vitázni lehet és kell is, ettől megy előre a világ. És ne legyünk egyformák. Attól szép a világ, hogy különbözőek vagyunk. És én ezt szeretem. Varietas delectat – a változatosság gyönyörködtet a bölcs mondás szerint. A különbözőség elfogadása vezet el végül a megértéshez.
Kicsit csapongó lett ez a poszt. De hát annyira dühítenek ezek a dolgok, hogy nehéz is összeszedetten írni róluk. És az dühít, hogy én ennél többet nem tehetek, nem válthatom meg a világot. De ha már egy ember vitába száll velem és meghallgat, már megérte.

Leave a Reply

%d bloggers like this: