A balek

Azt hiszem, hogy át kell kissé értékelnem az életem, a saját magamról alkotott képet. Lassan eljutok odáig, hogy kimondjam magamról: egy balek vagyok. És ez borzalmas érzés. Tudni azt, hogy bármikor céltáblájává válhatok más emberek gúnyolódásainak, kicsit sem megnyugtató. És az egészben a legkellemetlenebb az, hogy tehetsz ellene bármit, változást elérni úgyis lehetetlen.
Szokták mondani, hogy kutyából nem lesz szalonna. Ez az én esetemben is igaz. Mindig balek voltam, mióta az eszemet tudom. Sok összetevője van a balekságomnak. Nézzük először a fizikai megjelenésemet, hiszen minden azzal kezdődik. Mindig alacsony termetű voltam, a tornasor utolsó helyét bárhol és bármikor kibérelhettem. Magasabbra azóta se nőttem sajnos. De erről nem tehetek, ebbe bele kell törődni, el kell fogadni. Aztán ott van minden egyéb, a hajviselet és arcszőrzet. E tekintetben megalkuvás nélkül megyek szembe a trendekkel, olyannak növesztem vagy vágatom, ami nekem tetszik. És ez nem is rossz dolog, ha elsőként az ember önmagának kíván megfelelni, de a ha saját magunkkal szemben támasztott kívánalmak nem egyeznek meg a köz által elvárttakkal, akkor megtettük az első lépést a balekké válás útján.
Nézzük a belső dolgokat! Ha úgy vesszük, a balek a legártalmatlanabb emberi lény. És ez velem is így van. Nem szívesen vallom be, mert rohadtul nem férfias, de sajnos gyáva és félénk vagyok. Nem akarok az lenni, küzdök vele nap nap után és ha néha van is egy kicsi előrelépés, akkor egy-egy esemény újra a startmezőre parancsol. És ha izmosabb lennék? Az se változtatna semmit, mert a részemmé vált. És ha már itt tartunk, a félénkségtől egyenes út vezet a magabiztosság hiányáig. Megszokott környezetemben persze nincs is ezzel gond, de új környezetbe kerülve ismét napvilágra kerülnek ezek a problémák.
A balek általában okos és intelligens. Ezt talán magamról is állíthatom, azzal a kitétellel, hogy az okosságom semmi esetre sem a való világ dolgaira irányul. Ezért könnyen sétálok be a bürokrácia csapdáiba, és az okosságom céltáblát nyújt a kevéssé intelligens emberek számára.
Ha az intelligenciát pajzsként szeretném használni, ahhoz bátorságra is szükség lenne. De az bizony nincs meg a megfelelő mértékben..
És természetesen a tanításban is kiütköztek ezek a problémák. Mert a gyerek bizony észreveszi, hogy ki a balek tanárai és társai között. Ha pedig észrevette, ki is használja kegyetlenül. Önmagamat tettem áldozattá, csak azért mert nem tudok változni. Nagyot legalábbis. Ha igazán jó tanár akartam volna lenni, önmagamat valaki másra kellett volna cserélnem, saját lényegemet kellett volna megtagadnom. De nem tudtam. És miért? Azért, hogy szeressenek? A szigorú tanárt is szeretik, ha jól csinálja. Ha szigorúságot próbáltam magamra erőltetni, sokkal inkább váltam valamiféle groteszk jelenséggé, mint valóban szigorúvá. Minden köszönetem és tiszteletem azoké a diákoké, akik elfogadva a balekságomat mégis tiszteltek és akartak tőlem tanulni valamit.
Nem jó dolog baleknak lenni. Nem jó, amikor mindenki egy kicsit máshogy néz rám. Nem jó, amikor kihasználják a balekságomat. Kedvesség, türelem, segítőkészség. A balek legfőbb erényei, amit hajlamos túlzásba vinni. Remélem, hogy egyszer az életben úgy igazán össze tudom szedni magam és felülkerekedem a balekságon, úgy, hogy annak minden jó tulajdonságát megőrzöm.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s