Trónok és gyűrűk

Amikor megkérdezik tőlem, hogy milyen típusú könyveket vagy filmeket szeretek elsőként sose a fantasy jut eszembe, pedig aztán végső soron ebből a tárgykörből kerülnek ki a legnagyobb kedvenceim. Szívesen járok Középföldén vagy éppen Narnia erdeiben, vagy éppen a Roxfort falai között, de csak ha kinyílt a csillagkapu. És most van egy új kedvenc is. Ez természetesen a Trónok harca, mert nem tudtam ellenállni a kísértésnek. Bár egyenlőre csak a filmsorozatot követem, de az alapjául szolgáló regényfolyamot is el kell majd olvasnom, mert ilyen jó sorozatot rossz könyvből nem lehet készíteni.
George R. R. Martin-t amerikai Tolkien-nek tartják, úgy sejtem nem méltatlanul. Az a tény, hogy már a hatodik részét írja a Tűz és jég dala című könyvsorozatának jól példázza, hogy milyen bőséges és jól kidolgozott univerzumot hozott létre. És azt hiszem ez az egyetlen, amiben a nagy angol elődre hasonlít. Míg Tolkien nyelvész volt és irodalmár, addig Martin újság- és forgatókönyvíró. Természetesen más-más történelmi korszakba születtek, ez is alapvetően meghatározza a személyiségüket és a stílusukat. Westeros és Középfölde összehasonlítása adja magát, de itt most csak a filmes adaptációkra hagyatkozhatok, amíg el nem olvastam Martin regényeit is.
Első ránézésre egy furcsa kettősség figyelhető meg, akár a Gyűrűk urát, akár a Tűz és jég dalát nézzük. Míg a Tolkien-mű története egyszerű, röviden a jó harca a gonosz ellen, viszont a világ, amibe bele van ágyazva, meglehetős pontossággal van kidolgozva. A Trónok harcánál pedig fordított a helyzet: adott egy történet, ahol nincs egyértelmű jó, és nincs egyértelmű gonosz, sosem tudhatjuk, hogy mi történik legközelebb. A filmsorozat már a harmadik évadját tapossa, de nem tudunk többet, mint az első rész megtekintése után. Ez az izgalom teszi igazán élvezhetővé a Trónok harcát, mert a világa egy tipikus középkori világ néhány fantasztikus momentummal kiegészítve (a mások, sárkányok stb.). Amíg a Gyűrűk urában a szereplők határozott szándékkal és tervekkel járják végig a számukra kijelölt útjukat és csak a lehető legkisebb mértékben térnek le róla, addig a Trónok harcában nem látjuk ezt a kijelölt utat, folyamatosan változnak a motivációk, a különböző intrikák, háborúk sokkal ismertebbek a ma emberének, és ez teszi a sorozatot népszerűvé.
És persze Tolkien szemérmesebb. A Trónok harca viszont káromkodással, meztelenkedéssel teli, ami azért néhányak jó ízlését sértheti. De legalább érződik rajta a valóság, mert Tolkien-nél tudjuk, hogy az mese, még ha kicsit komolyabb is. De a Trónok harcát simán el lehet képzelni a saját valóságunkban is. És mindkettőnél egy-egy tárgy a legfőbb ellenség. Az Egy Gyűrű és a Vastrón is a szereplők vágya, ezek megszerzése hajtja őket, de igazából ezek miatt vannak a konfliktusok és a megszerzésük sem teszi boldoggá a szereplőket.
Bár különbségek jócskán vannak, de nem az egyik vagy a másik javára. A Gyűrűk ura már klasszikus, irodalmi és filmes berkekben is. Martin műve pedig még csak úton van oda. De nagyon jó úton halad. Itt az ideje, hogy beszerezzek egy példányt a könyvből is…

2 thoughts on “Trónok és gyűrűk

  1. Szia.Javaslom ,előbb olvasd el a könyveket ,és addig ne nézd a sorozatot,mint általában a könyv tartalmasabb ,mint a film,igaz a film sorozat meg igyekszik pontos lenni,hűen a könyvhöz ..amugy tetszenek az Írásaid :))

  2. Szia!Nagyon örülök a kommentednek és annak is, hogy tetszik, amit írok. Remélem tudom tartani a szintet :)Ahogy írtam is, már beszereztem az első kötetet,néhány fejezetet el is olvastam hamarjában és hát tényleg nagyon jó..Egyébként mindig így járok, hogy a filmet előbb látom, minthogy a könyvet elolvastam volna. De aztán a kedvem mindig megjön a könyvhöz és el is olvasom hamarjában. Szerencsére nem zavarja egyik a másikat és tudom külön-külön is értékelni.

Leave a Reply

%d bloggers like this: