Adjátok tovább a tudást, fiúk! – Osztályon felül kritika

Nemrég távozott el a brit színészóriás, Richard Griffiths, aki sok kiváló szerepe mellett Harry Potter undok Vernon bácsikáját alakította. Sok cikkben emlékeztek meg róla, felsorolva legjobb szerepeit. A filmek között rögtön szemet szúrt az Osztályon felül. Úgy éreztem, hogy tanárként nem árt, ha tanárokról, diákokról, iskoláról minél több filmet látok.
Nem egy szokás tucatfilmmel van dolgunk. Valahogy minden hasonló film tud valami kis apró pluszt hozzátenni ahhoz a tudáshoz, amit a tanár-diák viszonyról tudni kell. Itt ez kiegészül a tanárok közti versengéssel. Az alaptörténet ugyanis a következő: a gimnáziumi elit osztály az utolsó félévben jár és a felvételijükre készülnek. A célpont nem más, mint Oxford és Cambridge. Ehhez már szinte mindent tudnak, de nem árt a megszerzett tudást csiszolni. Ehhez felvesznek egy új történelemtanárt, Irwin-t. Hector (Richard Griffiths) általános ismereteket tanít a diákjainak, ami leginkább irodalmat, zeneművészetet, színészetet, alapjaiban véve a kultúrát rejti magában. Ennek a két nagyszerű tanáregyéniségnek az “összecsapása” adja a film egyik fő vonulatát.
Eddig nincs benne semmi különös. Két tanár, két világnézet. Ezt már más filmekben is láttuk. Aztán egy komoly történés más irányba tereli a történetet. Hector motorral viszi haza a diákjait és közben hozzájuk nyúlt. A probléma, hogy ezt más is látta és feljelentették az igazgatónál. Hectornak mennie kell az iskolából a félév végén. Ahogy az várható, nem marad titokban és végül mindenki megtudja és előtérbe kerülnek a diákok homoszexuális érzelmei és Irwin-ről is kiderül, bár látszólag igyekszik tagadni. Végül az egyik diák közel férkőzik hozzá és ezzel Irwin is le tudja tenni a terhet és látszólag felszabadul. Rájön, hogy ő maga is Hector tanítványa.
Nekem valahogy ez a film üzenete is. Mindannyian Hector tanítványai vagyunk. Szerezzünk bár máshonnan is információkat, legyenek akármilyen fontosak ezek, végül mindig Hectorhoz, és az általa képviselt állásponthoz térünk vissza. Az iskola igazgatója mondja ki azt az igényt, hogy a gyerekekből reneszánsz embert kell faragni. Igazi humanistákat, akiknek a kultúra a legfontosabb. És annak a továbbadása. Ha netán kétségeim lettek volna a pedagógus pályával kapcsolatban, akkor ez a film visszahozta volna azt a tüzet, amely minden tanár sajátja kell, hogy legyen. Bár a karakterábrázolás kissé erős és túlzó, a film üzenete mindenképpen fontos.
Tanárok nézzék meg mindenképp, kicsit új perspektívába helyezi a tanítást, és persze minden módszerre fogékonynak kell lennünk. Aki nem érzi magát közel ehhez a légkörhöz, nem biztos, hogy jól érezné magát a film alatt. Sokat gondolkodtat, megdöbbent és megbotránkoztat, de ez kell, hogy felfigyeljünk a mondanivalójára.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s